A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Borsodi Madárka című tanácskozás előadásai - Knézy Judit: A faluturizmus, gasztronómiai rendezvények mai lehetőségei (Nagyalföldi és somogyi példák alapján)

vendégek fogadásával kívánnánk az állampolgárokat keresethez juttatni. Kovács Ferenc akadémikus, élelmiszervegyész, jövőkutató és munkacsoportja szerint először egészséges, megfelelő minőségű és biztonságos magyar termékekkel kell ellátni a hazai közönséget. A vendégeknek is ezekből lehetne elkészíteni a hagyományos, régi magyar - az ún. úri konyhára vagy a híres magyar vendéglátóiparra jellemző és a táji jellegű - ételeket. Ehelyett részben különféle génmanipulációkon átesett, minőségileg nem vagy alig ellenőrzött - bár tetszetős, a hazainál olcsóbb, külföldről behozott húsból, paprikából, paradicsomból, zöldségből, gyümölcsből készítjük el magunknak és vendégeinknek helyi jellegzetességű ételeinket, amelyeknek már nem a megszokott az íze.

4 Elengedhetetlen a hazai génállományunk védelme is. A génkísérletek használhatnak a helyi állománynak, pl. az állat húsát, tejét egészségesebbé tehetik (pl. a mangalica koleszterinben szegény zsírjával, szalonnájával folynak kísérletek). Mindez akkor, ha megfelelő az ellenőrzés. Az állattenyésztés sajnálatos módon visszaszorult, ez nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb magyar hús, tejtermék kerül az asztalunkra, hanem kevés a természetes trágya, mintegy 5%-át tudják ezt felhasználni, a többi műtrágya. A somogyi vizsgálatok azt mutatták, hogy a műtrágya savanyúvá teszi a monokultúrás talajokat, s ez nem használ a termésnek.

5 A táji jellegű vagy az ún. magyaros ételek csak a megfelelő ízanyagú helyi zöldségből, gyümölcsből, húsból, fűszerből lesznek megfelelőek. Nem kell szégyenkezni a magyar termékek, a magyar talajadottságok miatt, csak megfelelő módon kell eladását, tárolását, propagandáját biztosítani itthon és külföldön is. Hogyan tudnánk külföldi vendégeink előtt csillogni gasztronómiánkkal, ha a saját étkezési kultúránk is válságban van. Pl. 20-30 százalékkal kevesebb zöldséget fogyasztunk, mint a többi európai állam lakói, kevés a tejtermékfogyasztás és aránylag kevés a legértékesebb állati fehérjék fogyasztása a felnövekvő nemzedék soraiban. A mezőgazdasággal foglalkozóknak csak 20 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg Nyugat-Európában ez 80 százalék. Általában a vállalkozói kedv hiányáról olvasunk mindenfelé, még lelkes fiatal néprajzosaink is dicséretre méltó buzgalommal foglalkoztak azzal, hogy miként alakul a paraszti származású, de már „utóparaszt"-nak nem tekinthető vállalkozók sorsa, milyen sok az óvatos, kiváró ember közöttük. Sokat jelent, ha a kockázat ésszerű és megfelelő időben történik, s ezzel a környezetük sorsán is lendíthetnek. Többnyire azok az utódok tudnak érdemmel vállalkozni, akiknek szülei a háztáji gazdaságban nemcsak önellátással törődtek, hanem árutermeléssel is foglalkoztak.

6 Magyarországon a városok környékén, az Alföld mezővárosaiban élők körében és Pest környékén él a legtöbb felsőfokú végzettségű mezőgazdasági vállalkozó.

7 Felmérések történtek az elmúlt évtizedekben az egész ország területén arról, hogy milyen hungaricumokkal léphetne Magyarország Európa piacára a földművelésből, gyümölcstermesztésből, állattenyésztésből, méhészetből származó termények, termékek és feldolgozott áruk készletéből. Már ebben is taroltak az Alföldről való ételnyersanyagok és ételféleségek, és aránylag jelentős a német csoportok részvétele a nevezetessé vált termékekben. Ennek megfelelően, kíváncsian szemléltem az Alföld 2006. évi rendezvényprogramjai között a termékvásárokra és gasztronómiai eseményekre vonatkozó 4 Kovács F, 2002. 2-168. Az MTA 1997-ben létrehozott Magyarország élelmiszerbiztonsági helyzete az ezredfordulón című munkacsoport több kötetet adott ki, egyik vezetője dr Kovács Ferenc. 5 Kovács F, 1997. 3-203.; Kovács F-Bodó I.-Seregi J.-Udovecz G., 2003. 3-318. 6 Schwarcz Gy-Szarvas Zs.-Szilágyi M., 2003. 7 ErostyákZ, 2003. 379-394.; Báli J., 2005. 331-344. 669