A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

A Visegrádi Országok múzeumainak együttműködéséről - Veres László: A kultúra tárgyi örökségének őrzése és bemutatása a vidéki múzeumokban

közé tartozott. Csak 1973-tól indult dinamikus fejlődésnek, ami azt eredményezte, hogy a múzeumi szervezetnek 1989-re már 24 tagintézménye volt. Munkatársi gárdája és költségvetése tízszeresére növekedett 1973-hoz képest. Visszatekintve az elmúlt évtizedre megállapítható, hogy a fejlődés tartalmában és számszerüségében nagyon látványos volt, ugyanakkor egyoldalú és a mai problémák gyökereinek ez az időszak az eredeztetője. A látványos hálózatbővülés során döntő mértékben újonnan alapított múzeumokat integrált a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezet. Az új intézményeket olyan épületekben helyezték el, amelyeket más célra nem lehetett volna hasznosítani, így a „legyen benne múzeum" elv érvényesült. Az így létrehozott intézményeknek nem volt gyűjteményük, ezért a kijelölt határidőre megvalósult kiállítások anyagát a miskolci Herman Ottó Múzeum biztosította általában. Nyilvánvaló az is, hogy az alapítás időszakában műtárgyak hiányában nem nagyon kellett gondolni berendezett műtárgyraktárak létesítésére, és a műtárgyvédelemhez értő szakemberek munkába állítására. A tapasztalható egyoldalúság miatt a múzeumi szervezet központja vált igazi múzeummá, az ország egyik legjelentősebb közgyűjteményévé. Ez a múzeum a 24 intézményből álló hálózat gyűjteményi anyagának 80%-ával rendelkezett az 1980-as évek végén és a megyében dolgozó szakemberek 60%-ával. Mindez azt jelenti, hogy egy igen erősen centralizált múzeumi szervezet jött létre. Az 1990-es évek elején a politikai rendszerváltás időszakában komoly változások történtek a vidéki múzeumi szervezetek életében. A megyei önkormányzatok lettek a fenntartók és az állami tulajdon is más kezelői körbe került. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a múzeumi épületeknek csak fele került a megyei önkormányzat tulajdonába. A többi épületben a megye ingyenes használati jogot kapott, hogy a múzeumi funkciót elláthassa. A mütárgyállomány döntő része ugyan a megyei önkormányzat tulajdona lett, de egyes települések nem elhanyagolható tulajdoni hányadhoz jutottak, amelyet jelenleg a Megyei Múzeumi Szervezet, újabb mai nevén Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság kezel ingyenesen. A tulajdonosi változások után a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezet intézményeinek száma 24-ről 17-re csökkent 1993-ig. A törvények értelmében ma is megvan a helyi önkormányzatok lehetősége arra, hogy visszavegyék saját tulajdonú épületeiket és műtárgyaikat. A rendszerváltást követően az 1997. évi CXL. törvény és annak kiegészítései, valamint végrehajtási utasításai megszabják napjaink múzeumügyének kereteit és irányt mutatnak lehetséges alternatívák valóra váltásához. Az ország megyei önkormányzatai különböző megoldásokat igyekeztek találni és valóra váltani a vidéki múzeumügy fejlesztésére. Úgy tűnik azonban, hogy szervezeti téren a megyei múzeumi szervezetek a legalkalmasabbak az elképzelések valóra váltására. Az állam és a kulturális kormányzat is eddig a megyei múzeumi szervezetek fenntartása mellett döntött a törvények alapján. A megyei múzeumi szervezetek fenntartása tehát eddig jó megoldásnak tűnik. Csak az képezi vita tárgyát, hogy milyenek legyenek, és milyen irányban történjen fejlesztésük. Erre sokféle megoldást találunk a legriasztóbbaktól az elgondolkodtatókig. Úgy tűnik, hogy minden megye a saját adottságait és lehetőségeit igyekszik kiaknázni az esetleges változtatások során. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a fenntartó szerveknél eddig nem merült fel változtatási igény, úgy tűnik, hogy ezt a múzeumi szervezet belső, szakmai ügyének tekintik. A megye a nehéz helyzetében is biztosítja a fenntartás és az üzemeltetés költségeit, a bérfedezetet. A szakmai fejlesztések megvalósításához pedig „zöld utat" biztosít, de a fel628