A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

A Visegrádi Országok múzeumainak együttműködéséről - Katarína Babicová: Vidéki múzeumok mint a tudományos kutatás bázisai (Szlovákból fordította: Kocsa Zoltán Istvánné)

VIDÉKI MÚZEUMOK MINT A TUDOMÁNYOS KUTATÁS BÁZISAI KATARÍNA BABICOVÁ A tudományos kutatás a vidéki múzeumokban (többnyire a kisebb múzeumokban is), gyakran a személyi feltételek, technikai felszereltség valamint minden itt dolgozó akaratának, szándékának és érdekeltségének kérdése is. Még ha az ilyen múzeumok gyűjteményeinek összetétele közvetlenül a „terepen" létezik is, ezek arra rendeltetnek és azért jelölték ki őket, hogy elsőként dolgozzanak azzal az anyaggal, aminek letéteményesei, valamint azért, hogy jól átvizsgált és ismert legyen saját régiójuk. Jelenleg azonban több múzeumnak van tennivalója saját fennmaradása érdekében is, még ha csupán alapfunkciókat lát is el. A probléma az, hogy 1990-től Szlovákiában több alkalommal változtak a múzeumok alapítói, fenntartói. Ez főképp a vidéki múzeumokat érintette, legelőször a járási múzeumok kerültek a Kulturális Minisztérium kompetenciájába. 1996-ban létrejöttek a kerületek, ezáltal a delim itáció, azaz a határvonás következtében a kerületi hivatalok alá tartoztak a muzeális intézmények. Ezt követően javuló tendencia mutatkozott, mivel közös vezetés alá kerültek a művelődési-ismeretterjesztő intézményekkel, könyvtárakkal, csillagvizsgáló intézetekkel, amelyekhez néhány helyen társultak a színházak és természetesen a múzeumok és galériák is. Az utolsó legjelentősebb változás 2002-ben történt, amikor a vidéki múzeumok többsége átkerült a kerületi önkormányzatokhoz, esetleg más hatáskörű minisztériumok által irányított múzeumok lettek (pl. a Fa- és Erdészeti Múzeum, a Barlangászati Múzeum stb.), azonban ahogy ez igazolódni látszik, még ezek sem nyerők, ez a forma sem vált még be. Tehát a tudományos kutatás feltételei az utóbbi években nem váltak jobbá, tekintettel a létkérdés állandó gondjaira és arra, hogy gyakran foglalkoztunk az arculat kialakításával, az esetleges szakosodás kérdéseivel - ez főképp a fiatalabb múzeumokat érintette. Jó példaként szolgál valamennyi felsorolt problémára a mi Trencséni Múzeumunk, amely a legrégibb és legnagyobb szlovák múzeumok közé tartozik. Jelenleg 10 létesítményt irányít és 62 alkalmazottja van. Amikor a Trencséni Múzeumról beszélünk, azt leggyakrabban a trencséni várral azonosítják... A Trencséni Múzeum 1877-ben volt alakulófélben, amikor létrehozták Trencsén vármegye Természettudományi Egyesületét. A múzeum a természettudományok általános fellendülésének köszönhetően keletkezett abban az időszakban, amikor számos egyesület jött létre. Bár ekkor Trencsén megyei város volt, mégis elég kicsi (az úgynevezett drótos Trencsén vármegye azok közé tartozott, ahol a zömmel hegyi régiók szegények voltak). Trencsén maga a 19. század végén kb. 8000 lakost számlált. Nagy szerencse érte a várost és a vármegyét, amikor megyei főorvosként ide érkezett MUDr. Karol Brancík. Széles érdeklődési körű ember volt és Trencsén város kulturális fejlődése érdekében nagyon nagy munkát végzett. Talán a legfontosabb a múzeum alapításának gondolata volt, ami a 19. század második felében valósággá vált. Eleinte a Természettudományos Egyesület volt ezen tevékenység fő szervezője. Számos, a természettudomány köréből kiállított tárgyon kívül régészeti és történelmi 617