A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Kapusi Krisztián: Miskolc város törvényhatósági címere

századfordulón viszont konszenzus született arról, hogy Szent István a címerünkben feltűnő uralkodó.

30 A közigazgatási döntést 1905. június 9-én hozta meg Miskolc város képviselőtestülete. Papp István aljegyző ismertette az előzményeket, majd Szentpáli István polgármester bemutatta a Tagányi tervei alapján megfestetett címert. A képviselői reakciók között, Balogh Bertalan a jelmondat latin voltát, Sugár Ignác a körirat státusz meghatározását („r. t. város") sérelmezte. A szimbólum képi megjelenítését így változtatás nélkül elfogadta a közgyűlés, a szöveges részt viszont elhagyandónak minősítette. Tagányi munkájának elismertsége lényegében teljes volt, tudván azt, hogy a kritizált és kihagyott jelmondat kollégája, Csánky Dezső országos levéltárnok javaslatára került a tervbe.

31 A levéltári bábáskodás sikeresnek bizonyult, helyben Simon János megyei allevéltárnok csakis a griffmadár miatt bosszankodott, egyébként érvényesült a hajdú szerepeltetését és a körirat elhagyását forszírozó véleménye. A kiváló tudós Leszih Andor és Szendrei János történeti formákat igénylő felvetése mellőzött maradt, a közvélemény viszont elégedett volt a tematikájában ősi, megjelenítésében újszerű városszimbólummal. A tervezet felsőszintű engedélyeztetése maradt csupán teendőül és talán kevesen gondolták, hogy a végső aktusra még négy évig kell várni... Miskolc benyújtott címertervezetét a belügyminisztérium véleményeztette az országos levéltárral, de ez nehézséget már csak azért sem jelenthetett, mert az ügyiratot éppen Tagányi Károly nevére szignálták. Az előadó tehát a saját munkáját revideálta, nem meglepő, hogy „a történelmi adatoknak s a heraldikai szabályoknak" megfelelő tervezetnek minősítette a tárgyalt miskolci szimbólumot. A címeradományozás ügye mégsem ért a végére, mivel a történet ezen a ponton Miskolc város státuszának kérdésköréhez kapcsolódott. Andrássy belügyminiszter akarta ezt így: 1907. március 20-án utasította a borsodi alispánt, hogy tekintettel a „város által törvényhatósággá átalakulása iránt megindított akcióra, hívja fel a város közönségét, hogy mivel az esetleges átalakulással a pecsét körirata is változást szenvedne, tegye megfontolás tárgyává a pecsétadományozás iránti kérelmének egyelőre, nevezetesen törvényhatósággá való átalakulása iránti kérelmének érdemi elintézéséig leendő elhalasztását".

32 E nehézkesen fogalmazott mondat lényegét megértve és belátva, 1907 tavaszán Miskolc vezetése belenyugodott a prolongált procedúra tényébe... Maradt még módosítási kényszer és hangsúlyozandó, hogy Tagányi Károly címerformáló szerepe az utolsó simításoknál is érvényesült! Megállapította a körirattal kapcsolatban, hogy szerencsésebb volna a városnév törzskönyvezési éve (1902) helyett a törvényhatósági jogállást hozó törvénycikkét, 1907-et és az uralkodói adomány kelte szerint meghatározottat (utóbb kiderült: 1909) szerepeltetni. Tagányi Károly véleményes jelentése 1908. március 2-án Budapesten, az országos levéltárban véglegesítette Miskolc 30 A kérdés mégsem zárult le perdöntőn! Leszih Andor prezentált elbizonytalanító dokumentumot, Szendrei is utalt a muzeológus kutatásaira, újabban pedig Tóth Péter vont le figyelemreméltó következtetést az 1577-ben kelt városkönyvi bejegyzésről, amely a tipáriumra, „zent Laszlo feje" mellé vésett évszámról szólt! Tóth Péter ez alapján gondolta úgy, hogy Miskolc középkori pecsétjein Szent László szerepelt, méghozzá azért, mert kettős patrocíniuma volt a város ősi templomának, azt eredetileg nem csupán Szent István, hanem egyúttal Szent László tiszteletére is emelték. L. Szendrei J., 1911. 440. és Tóth R, 1996. 381-382. 31 Miskolci Napló, 1905. június 7. A „Fide et industria", azaz „Hűségért és buzgalomért" jelmondat feledésbe merült, de kétségkívül érdekes, hogy Csánky Dezső tudós főigazgató ekképpen asszociált Miskolccal összefüggésben. 32 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 809/b. 4440/1907. 584