A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Kapusi Krisztián: Miskolc város törvényhatósági címere
felkészületlen vésnöki teljesítmények folytán bekövetkező átalakulást, a katolikus szent hajdúvá válását pedig hallgatólagosan pártolva, a „város kálvinista elöljárósága szívesen hunyhatott szemet a pecsétvéső hibája fölött". 21 Miskolcon alig győzték kivárni a szakvéleményt, a fokozott kíváncsiságot tükrözte, hogy Tagányi véleményes levelét teljes terjedelmében leközölte a helyi sajtó. 22 Elégedett volt a városvezetés, ráadásul Borsod vármegye levéltárnokának, dr. Magasházy Bélának a kutatásai illeszkedtek Tagányi elképzeléseihez, erősödött tehát az ősi címer visszaállításának igénye. Úgy tűnt, a középkori királyalak népszerűbb a modern hajdúnál, de felvetődött a kérdés, hogy Miskolc koronás főt ábrázoló pecsétlenyomatai közül „melyik volna az, melynek újbóli használatát a város közönsége kérhetné"? A választ persze Tagányi Károly fogalmazta meg. A törvényhatósági címerpajzsra került motívuma lényegében akkor, Tagányi 1904. március 8-án keltezett szakvéleményével fogant meg! Az országos levéltárnok - utóbb érvényre jutott - véleménye úgy szólt: „Miskolc város régi Szent István féle pecsétjei közül tulajdonképpen egyiket sem találom alkalmasnak arra, hogy az ugyanabban az alakban újra használatba vétessék (...). Nem marad egyéb hátra, mint Szent Istvánt e régi pecsétektől egészen függetlenül ábrázolni, ahogyan őt ma elképzeljük, (... úgy, hogy - K. K.) mindenki Szent Istvánra ismerhessen, kívánatos volna őt a koronázó jelvények díszében, t. i. fején a szent koronával, vállain a koronázó palásttal, jobbjában a koronázó buzogánnyal, baljában pedig a birodalmi almával ábrázolni"! 23 Miskolc város közgyűlése nem habozott tovább, 1904. március 24-én kimondta, hogy a hajdú deformáció eredménye, Szent István ábrája az ősi címerkép, a tanács pedig - követve az Országos Levéltár útmutatásait - szakértővel készíttesse el a királyképes szimbólumot! Tagányi Károly sokszorosan bizonyított, nem is kellett hát hosszasan keresgélni, a régi - új címer tervezésével és megfestetésével Miskolc város vezetése az országos levéltárnokot bízta meg. 24 A borsodi megyeszékhely utóbb törvényhatósági szimbólumként használatba vett címerét Tagányi Károly alkotta meg, már 1905 májusában! Az országos főlevéltárnok vonatkozó leírását a helybéli napilap 1905. május 27-én publikálta. Négy évvel később, az 1909. május 11 -én keltezett uralkodói kiváltságlevélbe - a jelmondat és a körirat kivételével - szinte szó szerint bekerült a Tagányi-féle megfogalmazás! A tudós 1905 májusában ekképpen írta le a megalkotott jelképet: „vörös pajzsban Miskolcz város ősi címere: Szent István király arannyal szőtt bíborköntösben és ennek fölébe arannyal hímezett lila színű koronás palástban emelkedik ki, feje körül arany fénykoronggal, fején a magyar szent koronával. Jobbjában a koronázó királyi oroszlános aranybuzogányt, baljában pedig kereszttel ellátott arany birodalmi almát tartva. Az arany koronás jobbra fordult nyílt lovagsisak dísze Miskolcz város újabb címere: kék dolmányos, aranysújtásos magyar hajdúvitéz, oldalára kötött arany markolatú karddal. Jobbjában öt arany búzakalászt, baljában zöldleveles arany szőlőfúrtöt tart. Sisaktartók jobbról: kék, arany; balról: vörös, ezüstszínűek. Pajzsőrök jobbról: befelé fordult arany oroszlán; balról: arany griff. Jelmondat vörös szalagon arany betűkkel: „Fide et industria". A címer keresztbefektetett arany vonalakkal képzett négyszögekkel s bennük arany liliomokkal damaszkolt, zöld 21 M. O. L, Y. 1. 117. dob, 250/1923. A Magyar Országos Levéltárból származó adatok felkutatásában nyújtott pótolhatatlan segítségéért hálás köszönet illeti Bertók Lajos főlevéltáros urat! 22 Borsodmegyei Lapok, 1904. január 15. 23 M. O. L, Y. 1. 117. dob, 250/1923. 24 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1902/a. 38/1904. 582
