A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Szabó Levente: Árpád-kori templom és temető Mezőcsát határában

lap szórványként került elő a lelőhely területén: mélyszántás közben találtak rá.

96 A sírkő eredeti helyzetében nyilván fekvő emberalakot ábrázol. A kőfaragó mester frontálisan ábrázolta az alakot, mely feltartja könyökben és csuklóban behajlított karjait. Arcvonásai nem kivehetőek, ruházata nem tunikaszerü. Testre szabott felsőruhát visel, viszonylag szűk nadrágot, melynek szárai a csizmájába vannak tűrve. Az alak sematikusan kidolgozott, nem életszerű, inkább az oráns testtartás hangsúlyozására fektette a mester a hangsúlyt. Az alak feje fölött egy bevésett, egyenlő szárú kereszt látható. Ritoók Ágnes szerint a 11. század második felétől jelenik meg hazai templom körüli temetőinkben a nagyméretű kőlappal való sírjelölés szokása. A kereszttel díszített, kisebb méretű darabok használati idejét Ritoók a 11-13. századra teszi, míg a nagyobb méretű, vésett/domborműves kereszt ábrázolású sírlapok a 12. században tűntek fel és még a 13. század végén, 14. század elején is használatban voltak. Véleménye szerint a trapezoid átmetszetü példányok csak a 13. század elején jelentek meg. Az alakos sírkövek pedig legkorábban a 13. század közepe előtt készülhettek. A sírkövek használatát a templom körüli temetőkben a 14. század közepéig követhetjük nyomon.

97 Lővei Pál magyarországi és szlovákiai temetőfeltárások kapcsán rámutat, hogy a 11-14. században nem csak a templombelsőkben lévő, hanem gyakran a templom körüli sírokat is fedték „díszítés nélküli, vagy szabálytalan, vésett kereszttel jelzett, durva kidolgozású vagy akár megmunkálás nélküli", illetve ritkább esetben nagyobb mesterségbeli tudást igénylő, domborműves, vagy alakos kőtömbök vagy kőlapok, melyek többsége másodlagos helyzetben került elő.

98 A Mezőcsát-Csicskén előkerült sírlapon kívül Esztergom-Abonyból,

99 Kisnánáról,

100 valamint Nagydisznód (Heltau/Cisnádie, Románia, 17. század közepe)

101 ismerünk emberábrázolásos darabokat. Feltartott kézzel áldást osztó pap alakjával az aracsi kövön találkozhatunk.

102 Az analógiák alapján a mezőcsát-csicskei sírlap készítési idejét a 13. század közepére tehetjük. Balassa I. szerint a „sírlapok sohasem fedték a paraszti sírokat, és a falusi temetőkben is csak úri és értelmiségi sírokra kerülhettek".

103 A templom kegyurának nemcsak életében, de az után is meglehetett a megkülönböztetett helye a templomon belül. Mesterházy K. Hajdúhadház-Demeteren, a kalocsai első székesegyházban, illetve Szerepen végzett feltárások kapcsán megállapítja, hogy a templom nyugati felébe való temetkezés a templom kegyurát és papját is megillette. A szerző a témával kapcsolatban megemlíti, hogy a besztercei román kori templom nyugati részében Német P. tárta fel az alapító és rokonai temetkezéseit, Zoltai L. pedig Balmazon figyelte meg ezt a szokást. Ezek a sírok a 13. században és később alig tartalmaztak mellékletet. 104 A sírkövön ábrázolt alak ruházatának darabjai azonban inkább a világi, mint 96 Elmondás szerint a sírkövet a templom belsejéből húzta ki az eke. Ez összevág a korai sírkövekkel kapcsolatos eddigi ismereteinkkel. 97 Ritoók, Á., 1997. 205. 98 Lővei R, 2005. 80. 99MRT5. 8/21.In.,75. táblai. 100 PámerN., 1970. 312. 24. jegyzet. 101 A nagydisznódi emberalakos sírlap vízszintes szimmetriatengelyének két oldalán egy-egy feltartott kezű alak felsőteste látható. (Azzola 1972. 230.) 102 Csemegi J., 1958. 174-187. 103 Balassa /., 1989.69. 104 Mesterházy K., 1968. 151-155. 52