A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Rémiás Tibor: Marsalkó Mihály dachaui hadifogolytábori (1945-46) zsebkönyve

MARSALKÓ MIHÁLY DACHAUI HADIFOGOLYTÁBORI (1945-46) ZSEBKÖNYVE RÉMIÁS TIBOR A hadifogoly „ naplóról" 2006 januárjában került a miskolci Herman Ottó Múzeum Történeti Osztályának birtokába (vásárlás útján) a szóban forgó népi kéziratos dokumentum.

1 A szemfüles eladó Budapesten, az Ecseri piacon talált rá a borsodi vonatkozású Marsalkó hagyatékra

2 (a naplóhoz zsoldkönyv, polgári személyi lapok, hadifogoly elbocsátó igazolvány és öngyújtó is társult). A hagyaték legértékesebb része a görömbölyi (Borsod vm.) származású Marsalkó Mihály hadifogoly „naplója". A 10,5 cm x 16 cm-es, varrott kötésű, kemény, rétegelt papír (karton) borítójú, kézzel írott és színes rajzokkal illusztrált, 298 oldalas könyvecske fedlapján ez a markáns kézírás olvasható: „-Irta-/ Isten - segítségével -/Marsalkó Mihály/=örmester=/=Amerikai-Hadi-/=Fogoly=száma-/6056476= /Dachaui-Táborban/irtt-/=Zsebb=Könnyve=/Görömbülytőll Dachauig/-1945 és 46. évben-/Bajorországban./ Marsalkó Mihályt hosszas és keserves távolléte, különleges, egy életre emlékezetes élményei, dachaui amerikai hadifogsága késztette írásra, olykor rajzolásra. A Marsalkó „napló" tulajdonképpen a népi kéziratok garmadájából kiváló katonakönyvek, vagy inkább -füzetek egyik gyöngyszeme. Tartalmában - szokásosan - vegyes (leírások, versek, dalok, rajzok, bemásolt levelek), de látásmódjában (mély vallásosságtól sugárzó könyörületei miatt) egyedi, páratlan. Eleddig az ilyen, vagy hasonló katonakönyvekből szemelgető kutatókat elsősorban a háborús vagy hadifogolyélmények feldolgozása vonzotta. Mi, a Herman Ottó Múzeum néprajzos (Tóth Arnold), irodalomtörténész (Békési Gábor), történész (Rémiás Tibor) és hadtörténész (Tarczai Béla) munkatársai megfogadtuk Katona Imre tanácsát

3 (1994), és többszempontú, interdiszciplináris vizsgálatnak vetettük alá a Marsalkó „naplót". Ugyanis Katona Imre megállapítása szerint: „E bőséges termést csak kevés figyelemre méltatták, a kutatókat zavarta a paraszti kéziratok fél-népi jellege, így mind a szóbeliséggel foglalkozó folkloristák, mind pedig a klasszikus értékeket vizsgáló irodalomkutatók mellőzték e bőséges forrást. Zavarta őket az átmenetiség, a közösségi (népköltési) alkotások részleges egyénítése, az irodalmi szövegek ugyancsak tetszés szerinti megváltoztatása. A nép nem válogatta ki saját szerzésű dalait, hanem vegyítette az éppen divatos népies müdalokkal, magyar nótákkal. Mindezek mintájára maga is utána költött, de alkotásaik már nem jutottak be a szájhagyományba, csiszolatlanok maradtak, kivált ha a szövegvers mellől még a szabályzó dallam is elmaradt. A nép nem sajátította el a bonyolult és nehézkes helyesírást, nem mindig választotta el a szavakat, még kevésbé az egyes mondatokat egymástól, így a 1 Herman Ottó Múzeum (HOM) gyarapodási napló száma (Gy. n. sz.): HOM Gy. n. sz.: 2/2006. 2 HOM Helytörténeti Dokumentációjában (HTD) az alábbi leltári számok alatt: HOM HTD 2006.24.1.7. 3 Katona Imre: Népi kéziratos katonakönyveink művelődéstörténeti jelentősége, Honismeret XXII. Évf. 2. sz. 72-74. 540