A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Marozsán Zsolt: A mézeskalácsos-ipar Magyarországon, különös tekintettel Északkelet-Magyarország céheire

járjanak... "

30 A városi magisztrátus a mézeskalácsos-mesterek oldalán állt, és segítette őket a kontárok elleni harcukban. Viszont egyre inkább látszott, hogy csak egy erős céh megalapítása tudja megvédeni a tanult mesterek érdekeit. Ezzel vette kezdetét a kassai mézeskalácsoscéh önállósodása, mely 1727-ben meg is történt. Megalakult a céh, de mint több felvidéki városra kiterjedő társascéh. Kassa városa 1727. március 13-án hitelesítette az önállóvá vált kassai céh alapszabályait, melyet 1735-ben német nyelven is megerősítettek.

31 Mintául a pozsonyi artikulusok szolgáltak.

32 Ezután a céh jog- és hatásköre folyamatosan nőtt, emelkedett a mesterek száma, köztük azoké, akik más településekről költöztek Kassára. Olyannyira megnőtt a tagság, hogy 1740-ben már egy, akkor a városba költöző mester tagfelvételi kérelmét is elutasították.

33 A mézeskalácsoscéh és Kassa város jó kapcsolatát bizonyítja, hogy az időközben már a városba költözött Halkovics György, egykori bártfai mézeskalácsos-mester kérelmét elutasította a városi tanács. Az ügy miatt 1741-ben per kezdődött és a kérdést végül csak a helytartótanács 1743-as döntése zárta le, amiben engedélyezte Halkovicsnak a mézeskalácsos-ipar gyakorlását.

34 A kassai mézeskalácsoscéh fellendülését bizonyítja a mesterek számának növekedése. Míg 1762-ben 3 mester élt a városban, addig 1831 -ben már 9 mézeskalácsos volt a kassai céh tagja.

35 Sárospatakon egy 1768-as adat utal a mézeskalácsos tevékenység jelenlétére. Ekkor Zrínyi Ilona a sárospataki külső várban lévő házát főszakácsának, Ledniczki Simon mesternek adományozta. Az a ház előtte néhai Szabó Mihály szűrszabó tulajdona volt, akinek halála után özvegye Kálmán András helyi mézeskalácsoshoz ment feleségül.

36 Ekkorra Kassa a felső-magyarországi mézeskalácsos- és gyertyaöntő-ipar központja, és a kassai a vidék metropolis céhe és ebben az időszakban élte az iparág a fénykorát. Ekkor egyfajta céhfiliációs hullám indul meg, igaz nem csak a mézeskalácsosokra jellemzően. Egyik legkiterjedtebb körzete Kassának volt. Ez nemcsak a város közvetlen környezetére terjedt ki, hanem Abaúj, Sáros, Zemplén megyéken túl egészen Gömörig húzódott.

37 Kassai vándorkönyveket tanulmányozva, melyekben szegedi, pesti, bécsi, nagybányai és debreceni bejegyzések szerepelnek, következtethetünk a céh kapcsolataira.

38 A rozsnyói mézeskalácsosok céhalapítási kérelme fényt vet a céhfiliálás gyakorlati megvalósulására. A település tanácsa folyamodott Kassához, mert a helyi mesterek „ Cassa várossá constitutiója szerent czehet akarnának magok közibe szerezni. "

39 Rozsnyó mellett Sárospatak volt a filiációs hálózatban lokális központ, és alsóbb közvetítő centrum szerepét töltötte be. A mézeskalácsos - mint tipikusan vásározó mesterség - fiókcéhek tagjai sokszor együtt árusíthattak az anyacéh mestereivel, a főcéh vállalta a filialis megoltalmazását, és döntött a fiókcéhek között felmerült vitás ügyekben. 30 AMK Cehalia Medovnikári, 2. doboz, 1726. augusztus 18. 31 Sziklay J.-Borovszky S., 1896.233. 32 Ostrolucká, M., 1984. 272. 33 AMK Liber neovicium, H III/2, civ. 2, fol. 7a. 34 AMK Cehalia Medovnikári, 2. doboz, 1743. augusztus 31. 35 Ostrolucká, M., 1984. 274. 36 HOM HTD 89.64.7. 37 Németh G., 1985.217. 38 VSM CA. Medovnikári, P. í. 1008a. 39 Németh G., 1985.218. 535