A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Szabó Levente: Árpád-kori templom és temető Mezőcsát határában

Csicske-dűlön a temetkezések legkésőbb a 11. század folyamán megkezdődtek. A temető még a 13. században is használatban volt, amit a 82. és a 112/A sír leletei bizonyítanak. Mint ahogyan arról fentebb már volt szó, a kőtemplom alapozási árka megbolygatta a 116. sírt (9, 26, 27. ábra). Ez alapján indokoltnak tartjuk a temetkezések két csoportra osztását, aszerint, hogy azok a kőtemplom építése előtt vagy az után keletkeztek. Az első csoport Az első, még a kőtemplom építését megelőző sírcsoportba az alábbi ismérvek alapján sorolhatjuk a temetkezéseket: 1. A kőtemplom építésénél korábbi leleteket tartalmazó sírok (10, 12, 13. ábra). Mint fentebb láthattuk a 11-12. századra keltezhető a 28, 44, 52, 105, 106, 109, 111, 112 , 112/Aés 114. sír, így ezek mindenképp korábbiak a 12. század végén-13. század elején épült kőtemplomnál. 2. Lelet nélküli sírok, melyeket a korai leleteket tartalmazó sírok bolygattak meg, így még azoknál is korábbra keltezhetőek. Ilyen az 53. és 107. sír. Ezekre az 52. illetve 106. sírokat ástak rá, melyek a leleteik alapján a 11. századra keltezhetőek. így tehát az előbbi két temetkezés (53, 107. sír) tekinthető az első csoport (és egyben a temető) legkorábbi, valószínűleg még a 10. század végén-11. század elején ásott sírjainak. 3. Ezeken kívül szintén az első csoportba tartoznak a temető északi oldalán levő, lelet nélküli, bolygatatlan sírok (101, 102, 103, 104, 108, 110. sír), melyek jól megfigyelhető sírgödreinek tájolása megegyezik a korai leleteket tartalmazó, szintén ezen a részen lévő sírokéval. Az első sírcsoport sírjai, mint láthattuk, a kőtemplom felépítése előtt keletkeztek. A csoport legkorábbi temetkezéseit a 10. század végére-11. század elejére tehetjük (53, 107. sír), a legkésőbbi sírok egyike pedig a kőtemplom építési idejére keltezhető 112/A sír lehet. Ez a sír azonban egyben a 2. csoport egyik legkorábbi sírja is lehet, hiszen ásásakor megbolygatták a 112. sírt. Mint láthattuk, a bennük talált leletek alapján a 112. sír a 11. század végére, a 112/A sír a 11-13. századra keltezhető. A rátemetkezés miatt azonban a 112/A sír nem datálható a 12. század végénél-13. századnál korábbra. Mindkét sírban fiatal nő/leány nyugodott, így családi kapcsolattal nem magyarázhatjuk az egymásra/egymás közelébe temetést. Ha ránézünk a sírtérképre azonnal szembetűnik, hogy a templom északi és északkeleti oldalán sorokba rendeződve találjuk a csoport sírjait, nagy részük bolygatatlan, így a sírgödrök formája csak itt volt jól megfigyelhető. Az antropológiai adatok azt mutatják,

72 hogy a temető ezen részén gyakran felváltva női és férfi sírok sorakoznak. A tárgyi emlékek tanúsága szerint a későbbi időszakban ezt a temetőrészt nem használták. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy itt a temetkezéseknek általában csak egy rétegével találkozhatunk,

73 bár néhol azért ezen a részen is megfigyelhetőek rátemetkezések. Mint azt már fentebb tárgyaltuk, a kőtemplom előtt, annak a helyén egy korábbi, fatemplom állt. Ezért meg kell vizsgálnunk, hogy az első csoport sírja ehhez a fatemplomhoz, vagy esetleg egy korábbi, soros temetőhöz tartozott. A hazai kutatás régóta foglalkozik az ún. gellértegyházi típusú temetők kérdésével. Olyan Árpád-kori templom körüli temetőket sorolhatunk ebbe a csoportba, melyek helyén 72 Az antropológiai elemzésért Éry Kingának tartozom köszönettel. 73 RitoókÁ., 1997. 168. RitoókÁ. a középkori látomásirodalomban véli felfedezni e jelenség magyarázatát, mely szerint a pokol É-on található. 47