A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Siska József: Bodrogközi malmok

12. kép. Szárazmalom alaprajza (Magyar Néprajzi Lexikon III. 511) volt a formájáról elnevezett sátor, amelyben a vastag cölöpben, a bálványban rögzített forgatókerék fogas áttételekkel hozza mozgásba a malomházban elhelyezett őrlőművet. A malomházat több helyiségre rekesztették. Ezekben tárolták a vámgabonát, tartalék malomköveket, szerszámokat. Sok helyen ebben az épületben kapott helyet a daráló és az olajütő. A vízikerék feltalálásával a természet őserejét fogta szolgálatába az ember. Ennek két típusa alakult ki: az alul- és felülcsapós változat. A gyorsabb mozgású vizet szállító Latorcán és Bodrogon a forgótengelyen tüskeszerüen elhelyezkedő lapátokat tolta körbe a fürge folyó. A Tiszából kivezetett malomereken, a duzzasztómüvekből vályúkon átjuttatták a két oldalán zárttá deszkázott kerekekre a hajtóvizet. Egy 1881 -ben keltezett forrás arról számol be, hogy Kistárkányban egy működő szélmalom van.

27 Az Alföldön ennek az őrlőmünek a bakos verziója nem, inkább a tornyosnak hívott formája volt az általános. Míg az elsőnél az egész malmot lehetett a szél irányába fordítani, az utóbbinál a vitorlákat tartó tetőszerkezetet. A malomépületek és a berendezések a 19. század első feléig fából készültek, amelyet a famunkákhoz is kiválóan értő molnár vezetésével készítettek el. Vasat nagyon keveset használtak, mert csapolással és nem szegeléssel rögzítették egymáshoz a szerkezeti elemeket. A malomköveket századokon át Sárospatakról szerezték be. Az itteni kőbányában hasogatott, faragott alkatrészek szerkezeti összetételük révén önélesítők voltak. Nem kellett rovátkázni újra használat közben, így nem okoztak teljesítménycsökkenést. A gőzmalmok fokozatos elterjedése után már a szárazmalmoknál is felváltotta a fát a falazatnál a tégla. A héjazatnál a nádat és a zsindelyt a cserép. Ez természetes folyamatnak számított, mert kevésbé volt tűzveszélyes. 27 Nagy Gyula levéltári tiszt hagyatéka. Országos Széchenyi Könyvtár, Kézirattár. Fol. Hung. II. 1932. íh P'eshaz 9 1 2 j

m 492