A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Viga Gyula: A táj hasznosításának évszázadai a Bodrogközben

bálint és a jonatán. Körték: búzával érő, szőkekörte, mézkörte, császárkörte, vilmoskörte, muskotály, disznószar körte. Szilvafajták: berbenci (berbencei), besztercei, duránci, veres szilva, ringló. Ma is szinte vadon nő a gömbölyű szilva - főleg pálinkát főztek belőle -, minden évben bőven terem. Az aszalás az első világháború előtt közönséges konzerválási mód volt. A Tiszakertben készítették el a földbe mélyített aszalókat - ezek később az udvarokon, ill. a házi kertekben újultak meg.

33 A lekvárfőzés általános gyakorlat volt az 1970-es évekig. Bár Zemplén vármegye 1780. évi katonai leírása Nagytárkányban szilárd falú pálinkaégetőt említ,

34 a lepárlásnak inkább csak a második világháború után lett nagyobb keletje. A Bodrogköz gyümölcsével intenzív forgalom zajlott mind a szomszédos tájak, mind az Alföld gyümölcsben szegény vidékei felé. Az 1990-es évek elején az idős adatközlők még gyermekkori emlékként idézték fel a Tiszán leúszó tutajokat, amelyek Máramaros, Rahó felől jöttek, s egészen Szegedig levitték farakományukat. A tutajosok megvették a gyümölcsöt a bodrogközi gazdáktól, és kosárszám vitték azt tovább árulni az Alföldre. A bécsi döntés után történt kísérlet a Tisza-kertek gyümölcstermesztésének modernizálására, és a Bodrogköz gyümölcskereskedelmének megszervezésére, ám az a háború, majd az újabb határmegvonás miatt nem járt számottevő eredménnyel.

35 A közös gazdaságok is megörökölték a Tisza-kertek gyümölcskultúráját: az 1960as évek végén még mintegy 15 000 gyümölcsfa volt a tarkányi Tisza-kertek 100 hektárnyi területén. Volt olyan év, hogy csak a kistárkányi szövetkezet 15-20 vagonnyi szilvát és 100 vagonnyi almát (1000 mázsa) értékesített a Tisza-kertből. A JRD idején is frissítették az állományt, mivel a régi fajta gyümölcs egyre kevésbé volt piacképes. Az új fajták gondosabb kezelést igényeltek, permetezni kellett őket, termesztésük nem volt olyan sikeres, mint a korábbi időszak gyümölcsfajtáié. 1976-ban államosították a kistárkányi szövetkezetet, akkor kezdődött meg a gyümölcsfaállomány elpusztítása. Két év alatt a fákat kihúzgálták, buldózerrel kipusztították. 4. A bodrogközi szőlőkről A bodrogközi szőlő- és borgazdálkodás történeti és gazdaságföldrajzi adatait Boros László foglalta össze,

36 ezen a helyen a kérdéskörnek csak néhány fő vonását villantom fel. A Bodrogköz alapvetően különböző adottságú tájakat választ el egymástól, s a folyó jobb partján, a folyó menti síkságból kiemelkedő Zempléni-hegység hegylábfelszínein alakult ki a primer gazdasági jelentőségű szőlőkultúra. Ez a szőlővidék kenyeret is adott a Bodrog bal partján fekvő falvak népének, akik csak igen komoly munkával jutottak megélhetéshez, s maguk - a jobb parthoz képest - csak szekunder jelentőségű szőlőkultúrát műveltek.

37 A Bodrogköz és a Bodrog mente településeinek szőlőkultúrája két történeti korszakot képvisel. Az egyik feltehetően középkori eredetű réteg, mely a sík vidékből kiemelkedő vulkáni eredetű magaslatokon húzódik (Zempléni-szigethegység, Csókás, Határ-hegy, Lapos-hegy, Fekete-hegy, Simon-hegy, Nyír-hegy, Középső-hegy, Pilis, Borz-hegy stb.). Pl. a kövesdi hegyen lévő szőlőről már 1323-ban, a szentesi szőlőkről 33 DobrossyL, 1969. , Trejbal, J. 1973. 34 Csorba Cs., 1990. 171. 35 A gyümölcskereskedelemről összegzőén: VigaGy., 1986. 175-205. 36 Boros L., 1994.; A szlovák irodalomban összegzőén: Drábiková, E. 1989. 17. 37 DókaK., 1977. \06.; FrisnyákS.

} 1994. 471