A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Viga Gyula: A táj hasznosításának évszázadai a Bodrogközben

a parányi szőlőültetvények, amelyek olyan helyeken is megkísérelik elterjeszteni ezt az intenzív kultúrát, ahol korábban az ismeretlen volt. 3. Gyümölcskultúra Belényesy Márta vizsgálatai igazolták, hogy Magyarország területén már az Árpád-korban a nagyobb folyók, elsősorban a Duna és a Tisza ártere volt a gyümölcsállomány egyik legfontosabb élőhelye, ahol a - szinte vadon termő - szilvás és körtés berkek mellett, legkorábban jelentek meg a kerített gyümölcsösök is. Ezek a termesztőközpontok lényegében a 19. századi ármentesítésekig meghatározó jelentőségűek voltak, s az ország keleti felében népünk sokáig szinte csak az árterek, vízparti szakaszok vadon növő gyümölcsfacsoportjait hasznosította.

22 Galgóczi Károly szerint: „A Tiszahát fent Máramaroson elkezdve mindkét oldalon Beregh-Ugocsa, Ung, Zemplén, azután Szatmárban és Szabolcsban egyaránt egész gyümölcs raktárakat képez...". A nedves ártéri talajokat elsősorban a szilva, alma és a körte kedvelte.

23 A Bodrogközben - amint arról Lippai János 1667-ben megemlékezik

24 - sok gyümölcs termett, ám az egyes települések gyümölcsfaállományában jelentős különbségek voltak: a víz menti, folyó menti falvak bőségével szemben a víz által nem érintett települések népe legfeljebb önmaga ellátására jutott gyümölcshöz, de bizonyára behozatalra is szorult. A gyümölcsösök középkori meglétére elegendő néhány adatot említeni. Pl. (Kis)Újlakról a Liber Redituum 1623-ban említi: „Vagyon egy szép Gyümöltsös kert a' Halastó mellett melynek szomszedgya egy felől az Úr kerté más felől patakotska."

25 Ugyanez a forrás Radból Kortveles, Bácskából Gywmölts kőzőt helyneveket említ. Lehettek azonban gyümölcsösök már a korábbi századokban is a portákon, ül. a telki állományban is. Nagytárkány úrbéri bevallása (1772) szerint: „Egynehánynak telkin kívül gyümölcsese, többnek telkiben..." Kistárkányból ugyanez a forrás: „Ezen helységbelieknek majd mindeniknek szilvása, mindeniknek pedig káposztás s dohánykertje telkin van."

26 Bél Mátyás Ágcsernyőről említi, hogy „körülötte gyümölcsösök vannak", a Királyhelmec határában húzódó szőlő- és gyümölcsöskertekről kifejezetten elragadtatással ír: a város határában olyan sok a szőlő és gyümölcs, s „a lejtő oldalait a szőlők meg a gyümölcsfák mindenütt úgy beárnyékolják, hogy majdnem azt hiszed, hogy a Champs Elysées szépséges környezetét látod itt".

27 A gyümölcstermő térszínek vizsgált területünkön is eltérő gyümölcsfajtákat neveltek. Amíg a szilvásligetek többsége a vizekhez közel, egykori árterek mentén, valamint a kertekben húzódott, addig a cseresznye főleg a szőlők, szőlőskertek napsütötte oldalain díszlett. Szentes, Kisgéres, Zemplén, a Bodrog túlsó oldalán Csarnahó cseresznyéje különösen híres volt. Molnár András 1799-ben kelt vármegyeleírása (Bodrog)Szentesről külön is megemlékezik: szerinte ez a település a cseresznyefákból több hasznot vett, mint a szőlőből.

28 22 Belényesy M, 1955.25. 23 Galgóczi K., 1855. 283.; Andrásfalvy B., 1975.252. 24 Idézi: KuknyóJ., 1973.59. 25 Liber Redituum Ecclesiasticorum Comitatus Zempleniensis, 122. Román János kijegyzéseit Balassa Iván bocsátotta rendelkezésemre. 26 Takács P.-Udvari /., 1995. 27 Bél Mátyás leírását közreadja: Püspöki Nagy R, 1977. 909, 915. 28 Molnár András leírását részben közli: Udvari I., 1992. 80,83. 469