A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Viga Gyula: A táj hasznosításának évszázadai a Bodrogközben

vízjárások, az évente és évszakonként is eltérő feltételek különböző lehetőségeket biztosítanak a gazdálkodás számára. Csupán néhány példát emelek itt ki, amelyek talán elegendőek annak bizonyítására, hogy nem merev, s nem változatlan az „alkalmazkodás", s a földrajzi mikrokörnyezet periodikus állapotai faluközösségek, í 11. a parasztüzemek tevékenységének változó keretet biztosítanak. Az úrbéri bevallás (investigatio) anyagában a Bodrogzug falvai az alábbiakról adnak számot. (Kurzívval emelem ki a témánk szempontjából leglényegesebb információkat.)

17 Zalkod: „A határ két nyomásra van fel osztva, megtermi a rost, zabot, lent, kukoricát és kendert. Vannak széna termő réttyei és ha az árvíz nem hever az barom tartásra alkalmas széna tsinálódik, s olyankor sarjút is lehet kaszálni..." „Nagy árvizes időnként kívül mindenféle barom táplálására elegendő legelő mezejek vagyon. Alkalmatos házi kertek van, mellyekben jó dohány, káposzta és kukorica s az élethez szükséges zöldségek teremnek." Viss: „A határ két nyomásra vagyon felosztva, meg termi a rost, zabot, lent, kendert és kukoricát. Vannak széna termő réttyei mellyekben ha az árvíz sokáig nem hever a barom táplálására alkalmatos szénát kaszálnak. A házi kertekben alkalmatos dohányok, káposztájok és más zöldségfélék teremnek és magok szükségekre elegendő. Vagyon a Hellységnek egy bizonyos falu réttye nevű kaszálója az uraság engedelméböl, mellyen szokott teremni mint egy 20 szekér széna, volt egy tökös nevű halászó tava is, de attul az uraság ez előtt mint egy fél esztendővel a lakosokat az uraság el tiltotta." Nézzük meg még egy karakteres bodrogközi falu, Bodroghalom (Luka) úrbéri bevallását. „IV. Haszonvételek: 1. Az helység határa két nyomásban vagyon, melynek mind a két járása mikor az Úr Isten a föld termésére alkalmatos üdőket szolgáltat, valamit szoktak vetni, mindeneket megtermi. Ugyanit gabonát, zabot, árpát, kukoricát, melynek termésével kenyérnek szükségét segíti. S több eféléket, jelesül pedig gabonát, ollyat melybül a tésztás étket is jóizűn megehetik. 2. Kaszáló réttyek nagyobb résziben olyan vagyon, melyek marha téli legelésre alkalmatos széna csináló füvet terem. S vannak ollyatén kaszálók, melyeken sarjút is kaszálhatnának a száraz üdőjárásban, hogyha jó rendtartás volna, s a vidéki marha is kaszálójukra ki nem csapna. De többnyire szénájok is, midőn az árvíz nem uralkodik, annyi terem, hogy sarjúra nincs szükségek, azért is soha szokásban nem volt közöttök..." Felsorolja az investigatio a település hátrányos helyzetét, adottságait is. „1. Rendkívül való árvízben némely alább való szántóföldeket károsíttya az árvíz. Tiszta búza pedig különben sem terem a határban. 2. A kaszálóit a közönséges árvíz is ellepi és ha sokáig rajtok hever a szénájok sem oly alkalmatos az barom tartására, olyankor sarjút is lehetetlen csinálni. 3. Szigeten lévén ez hellység akár hova mennyének szükségeknek keresése végett mindenfelé vámot kénytelenek fizetni, még pedig Tokajnál árvíz idején a Rakamazi töltésekre nézve kétszerest. 4. Rendkívül való árvíznek idején megszorul ezen határon marhájok." Árulkodó az „alább való szántók!'' megfogalmazás, ami ugyancsak többszintű gazdasági térszínt, és többféle gazdasági stratégiát, cselekvéssort körvonalaz. A 19. század elején már minden kis hát, magaslat a szántóföldi művelést szolgálta, s bizonyos, hogy a víz lefolyásának irányítása kezdetektől fogva ezek területnövelését is célozta, nem csak a vízrendszerek karbantartását. Minderről azonban keveset tudhatunk, inkább csak a paraszti termelés későbbi korszakainak tanulságai világítanak be a múlt homályába. 17 Idézi: Boros L., 1980. 121-132.; A rendiség bodroghalmi (lukai) jobbágyparaszti társadalmának változásához: Tóth Z, 2000. 945-954. 467