A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Viga Gyula: A táj hasznosításának évszázadai a Bodrogközben
tásának formáit is annak megfelelő rendben tárgyalom, hogy azok milyen jelentőséggel, s milyen gazdasági szereppel bírtak az életmódban és az üzemszervezetekben. 7 1. Pásztorkodás, állattartás A folyószabályozás és az ármentesítés előtt a Bodrogköz különböző adottságú legelői a külterjes állattartás gazdag takarmány bázisát jelentették. 8 Bizonyos, hogy a táji adottságokhoz, a vegetáció jellegéhez igazodva, az állattartás struktúrája a vízrendezés előtt sem volt homogén, s annak megfelelően összetettek voltak a tenyésztői célkitűzések is. 9 A földesúri és a jobbágy-paraszti üzemek legjelentősebb hasznát biztosító, hús- és igásmarha gulyáival/csordáival kis amplitúdójú vándoroltatás zajlott a füves legelők között, a vegetációhoz és a mindenkori árszintekhez igazodva. Jó adottságú években a bodrogközi legelőkre tiszántúli, nyírségi állatcsapatokat is fogadtak, ebben a vonatkozásban nem választható el a táj az Ondava mente, ill. az Ung vidék és a Felső-Tiszántúl külterjes legelőterületeitől. Az igényesebb lóállomány ellátását - a bodrogközi fogatolásban a 20. század derekáig megmaradt a jármos ökrök dominanciája 10 - csakúgy, mint az év egyik részében ólban tartott fejős marhaállományét, a gazdag rétek szénatakarmánya egészítette ki a korábbi századokban is. Sok levéltári adat igazolja az ártéri makkos erdők jelentőségét a ridegen tartott sertésnyájak, kondák őszi takarmányozásában, ami a 18-19. század fordulójától a homokhátakon megjelenő kukoricával egészült ki." A juhászat a FelsőBodrogköz magasabb térszíneire szorult, jelentősége a vízrendezés után növekedett, nem utolsósorban a homokhátak kosarazással való talajjavítása miatt. A Bodrogköz legeltető állattartásának legelőbázisa sajátosan kétpólusú volt: a rétek és az erdők egyaránt nagy szerepet kaptak abban. (Nem vált el élesen egymástól.) Az erdők fogyatkozásával a rétek és ártéri legelők szerepe vált dominánssá, amelyeknek a jelentősége megmaradt - sőt növekedett - a vízrendezés után is. (Számos adat jelzi, hogy a majorságok - erőszakos földesúri foglalások révén - kiterjedt rét- és legelőterületeket foglalnak el a jobbágyoktól, 12 de egyre szigorúbbak voltak a nagy fontosságú legelőket adó erdőterületet védő rendelkezések is. Vagyis nem csupán a nagy volumenű erdőirtások, hanem az erdővédelem is egyre összébb szorította a legeltetés lehetőségét. 13 ) A 18. század első harmadától kezdve már jól adatolható, hogy az egyes bodrogközi falvak határa erősen eltérő legelőterülettel és legelőminőséggel bírt, s hogy a kevesebb legelővel rendelkező falvak népe mind a nagyobb kiterjedésű települések, mind pedig a szomszédos vármegyék - főleg Ung, Szabolcs és Bereg - falvainak határára is adott heverő, kintháló jószágot. A Bodrogköz kiterjedt legeltető állattartásának takarmánybázisát tehát a 19. század derekáig az erdők és az ártéri legelők növényzete, ill. a vízjárta rétek szénatermése 7 Más megoldást követ pl. Borsos Balázs, aki a régiesebb eljárásmódok rendjében tárgyalja a tájhasznosítás különböző formáit. Vö. Borsos B., 2000. 8 BodóS., 1992.; Vö. FrisnyákS., 2005. 238-240. 9 Az eltérő adottságú legelők és a legeltetés módjának összefüggéséhez, valamint a rétgazdálkodás kérdéséhez: Borsos B., 2000. 106-120. 10 BodóS., 1986. 11 Balossal., 1973. 53-79.;Szabadfalvi J., 1970. 12 Gyimesi Sándor szerint, Zemplén vármegye településein a 18. század végére a paraszti földállomány 23-59%-át csatolták erőszakosan a majorságokhoz. Gyimesi S., 1970. 37. 13 VigaGy, 1996. 11-41. 465
