A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Viga Gyula: A táj hasznosításának évszázadai a Bodrogközben

A TÁJ HASZNOSÍTÁSÁNAK ÉVSZÁZADAI A BODROGKÖZBEN VIGA GYULA Balassa Iván emlékére A Bodrogközt - hasonlóan a magyar Alföld más vízjárta vidékeihez - a tudományos érdeklődés sokáig az archaikus eljárásmódok, „ősinek" tartott eszközök és technikák, egészében régies életmódok reliktumaként tartotta számon. Erősítette ezt a felfogást, hogy a trianoni határmegvonás (1920) után, a kutatás jobbára a történeti táj déli, magyarországi területére szorítkozott, el is fedve ezzel a Bodrogköz táji tagoltságát, s leginkább a Hosszúrét korábbi vízi világát emelve a vizsgálatok homlokterébe. Az elmúlt félszázad alatt örvendetesen sok tudományos eredmény árnyalta a korábbi felfogást, s a településtörténet, agrártörténet, természeti- és társadalomföldrajz, valamint a néprajz tényei mellett, más, hasonló adottságú tájak kutatása is a rendszerelvű értelmezést szolgálta.

1 A Bodrogköz korai településtörténete és újabb régészeti kutatásának eredményei megerősíteni látszanak a táj és népessége korai „virágkorát", ami azonban nem jelenti, hogy egyelőre ne jobbára teoretikus vélemények formálódnának meg erről a kérdésről.

2 A táj változatos felszíni formáihoz a bodrogközi ember egymást váltó generációi többféle módon alkalmazkodtak. A tevékenységi formák komplex életmód stratégiákban szervesültek, amelyek kistájanként, sőt, falvanként is jellemző, de falucsoportonként modellezhető típusokat képeztek. Sajnos, a történeti kutatások hálója ma még nem elég sürü ahhoz, hogy az egyes lokalitások működési rendjét ilyetén módon megrajzoljuk: a kéziratos térképek csak a 18., még inkább a 19. század első felének tájhasznosításáról informálnak. Az életmód táji-történeti formációinak körülhatárolásához magam elfogadhatónak tartom Borsos Balázs kistáji felosztását, ami - a korábbi kistáji csoportosítások mellett - felhasználja a tengerszint feletti magasság, a domborzat, a településföldrajzi helyzet, a településszerkezeti típusok, az évi középhőmérséklet és csapadékmennyiség, valamint a talajtípusok lokális jellemzőit is, és ezek alapján a tájhasznosítás tíz típusát különíti el. Úgy vélem, hogy a Bodrogzug-Szigetköz, Tisza mente, Rozvágyi dombság, Karcsa mente, Bodrog mente, Tice mente, Helmeci-dombság, Hosszúrét kistájai az életmód mikro-regionális formáit is körvonalazzák. Borsos azt is megállapítja, hogy a folyók szabályozása előtt főleg három geográfiai tényező befolyásolta a gazdálkodás térbeli tagoltságát: 1. A különböző tengerszint feletti magasság és az ebből következő vízjárás. 2. A település domborzati helyzete. 3. A földrajzi kistájhoz való tartozás. Az első kettő alapján szigettelepülést, folyóparti települést és hegylábi települést különít el, amelyek besorolását a harmadik tényező, a földrajzi kistájak alapján véli megoldhatónak.

3 Nem 1 DókaK., \911.;DókaK., 1987.; Valter

I., 1974.; Balassa/., 1975.;BorosL., 1980.; BorosL., 1997.; Frisnyák S., 1990.; Frisnyák S., 2005.; Andrásfalvy B., 1973.; Bellon T., 1989.; Bellon T., 1991.; Bellon T., 2003.; Borsos B., 2000.; Siska J., 1986.; VigaGy, 1996.; Összegző bibliográfia: NagyG., 1999. 2 Révész L., 1996. 193-206.; Az ősi ártéri gazdálkodásról részletezően: Andrásfalvy B., 1973.; Andrásfalvy B., 1975.; A problematikáról összegzőén: FrisnyákS., 1990. 227-245.; Dankó /., 2001. 89-109. 3 Borsos B., 1994. 310-326. Vö. Ébner (Gönyey) S., 1925. 463