A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Szabó Levente: Árpád-kori templom és temető Mezőcsát határában

el.

44 A csicskei templomnál a cölöplyukakat a későbbi épület falai mellett találták, csakúgy mint a Zircen feltárt, első fatemplomnál.

45 Közvetett és közvetlen írásos adatok is utalnak arra, hogy korai plébániatemplomaink jó része kevésbé időt álló, szerves anyagból épült. Az 1092-es szabolcsi zsinat egyik határozata kimondja, hogy a harcokban tönkrement templomokat a hívők, a régiségük miatt tönkrementeket pedig a püspök építtesse újra, következésképpen ezek (főleg a régiségük miatt lepusztultak) nem lehettek túl időtálló építmények, hisz a szabolcsi zsinat csak 82 évvel volt azután, hogy István elrendelte, hogy minden 10 falu építsen egy-egy - valószínűleg fa - templomot. Szt. Altmann passaui püspök (1065-1091) élettörténetének 17. fejezetében szerepel, hogy a püspök vizitációjakor Passautól a magyar határig kizárólag fatemplomokat látott, melyekből három régészetileg is megfoghatónak bizonyult. Ezek mind a 9-11. századra datálhatóak, egyhajósak, félkör- vagy egyenes szentélyzáródással. Cölöpszerkezetüek lehettek, a cölöpök közét sövénnyel fonták be, majd pedig betapasztották. A később a helyükre épített kőtemplomok pedig kivétel nélkül egyhajósak és egyenes szentélyzáródásúak voltak. Egy 12. századi fatemplom nyomaira bukkantak az eisenstadti székesegyház ásatásánál is, melyet szintén egyenes záródású kőtemplom követett.

46 Valószínűnek tartjuk tehát, hogy itt az egykori fatemplom nyomaira bukkantunk, s Zirchez hasonlóan itt is a korábbi favázú templom köré építették fel a kőtemplomot. Ezt bizonyítja a megbolygatott 116. sír is,

47 melyet nagy valószínűséggel az első templomhoz igazítva ástak meg, és amelyet a kőtemplom építésekor megbolygattak ugyan, de nem pusztítottak el (9, 26, 27. ábra). Erre a sírra az alábbiakban még visszatérünk. A korábbi, kőtemplomot megelőző fatemplomra utal az is, hogy az említett cölöplyukakban sehol sem találtak építési törmeléket, azaz nem valószínű, hogy ezek esetleges építési állványzatot tartó, földbe mélyített cölöpök nyomai volnának.

48 A templom északnyugati részén, a 122. sír körül talált cölöplyukak a fatemplom nyugati karzatának egyik oldali tartóoszlopainak nyomai is lehetnek. 44 Kiss-Tóth 1993. 185-188. A szombathelyi első templom szélessége 10 m lehetett, és a 11. század első kétharmadában használhatták. 45 Koppány T., 1972. 139-141. Ebben az esetben a félköríves szentélyű fatemplom falainak 35 cm átmérőjű fagerendái egymástól kb. 170 cm-re helyezkedtek el, agyaggal és törtkővel bélelt, átlagosan 100 cm átmérőjű és mélységű gödrökben, kivéve a templom szentélyénél, ahol egy 110x150 cm nagyságú törtköves alapozási árokban voltak. A D-i fal mellett hat darab ilyen cölöplyuk volt, egymástól 1,75 m távolságra. A két oldalfal mellett elhelyezkedő cölöpsor 6,9 m távolságra van egymástól. A cölöpalapokat a kőtemplom falainál mélyebben alapozták. Kralovánszky rekonstrukciója szerint a gerendákat fonott sövényfalak kötötték össze, melyeket sárga murvával kevert meszes habarccsal vakoltak be, falvastagságát pedig 40-100 cm közé teszi. Ezt az államalapítás körüli évtizedekre datált templomot később elbontották, helyére kőtemplomot építettek, méghozzá a fatemplom falaival párhuzamosan, attól kifelé mintegy 150 cm-re. E második, 22 m hosszú és 11 m széles templom 10 láb sugarú szentélye patkó alakú, és DK-i csúcsa fedi a korábbi fatemplom egyik cölöpének betemetett helyét Koppány T. ezt a kőtemplomot jellegzetesen 11. századinak tartja. 46 Valter

I., 1985. 17-18. 47 116. sír: A sír mélysége 83 cm, a csontváz mérhető hossza 130 cm, tájolása Ny-K 285°. Férfi. Háton fekvő, nyújtott helyzetű váz, melyet valószínűleg az apszis alapozási árkának ásásakor bolygattak meg oly módon, hogy a koponyát ajobb vállra helyezték. Jobb alkarja a medencére hajlik, bal karja a test mellett kinyújtva. Sírgödre téglalap alakú. Melléklete nem volt. 48 Csengéié templomában sikerült Horváth Ferencnek megfigyelni két darab, egy 10 cm és egy 7 cm átmérőjű cölöplyukat, melyek a szerző szerint az épület újjáépítése alkalmával használt állványzat nyomai. (Horváth, E, 1976-77/1. 91-126.) Kérdés azonban, hogy a korszak építési gyakorlatában az állványzatot valóban beásták-e a talajba. Mint ismeretes, ma ez nem szokás. 39