A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján
nyelvű irodalma, 16 a református egyház magyar szertartási nyelve, valamint a felvilágosodás és a magyar nyelvújítás hatása. 17 A források alapján az egyház szerepe a magyarosodásban nem motiváló erőnek, csupán nyomonkövetőnek bizonyult: azaz nem az egyház megmagyarosodása miatt lettek a görög katolikusok magyarokká, hanem az egyház követte a hívek között végbement nyelvi-etnikai változásokat. Ezeket a változásokat az egyház történetileg inkább fékezte, mint elősegítette. Az általam vizsgált mai görög katolikus magyarság Kárpátalján megváltozott identitású etnikum, amely a 14. századtól kezdődően fokozatosan betagolódott egy magasabb szervezeti egységbe, nyelvi-etnikai és szociális identitása teljesen elhalványult vagy megszűnt, egyedül a vallása az, amely napjainkig megkülönbözteti környezetétől. Ez az identitásváltás az elmúlt évszázadok során nem hatalmi befolyással, hanem személyes és családi események mentén szerveződött, s ezeknek az egyéni döntéseknek egymástól független sokasága állt össze egyfajta csoportos döntéssé. Az egyén számára ez a váltás egyfajta egyensúlyi állapot megteremtése volt, fölemelkedés és nem dráma. A korábbi „nemzeti identitás" tartalma számára közömbös, már csak azért is, mert a ruszinok nemzeti öntudata csupán a 19. század második felében kezdett egy szűkebb értelmiségi réteg körében megfogalmazódni. A magyar-ruszin nyelvhatár A magyar-ruszin nyelvhatár az elmúlt évszázadok során különböző irányban változott. Ez egy természetes jelenség, amikor két nemzetiség érintkezési vonalán a települési határ nem képez áthághatatlan falat, a mindennapi élet számos lehetőségét teremtve meg a szomszédos elemek folytonos cserélődésének. 18 Az 1773-ban készült helységnévtár 19 alkalmas az etnikai, nyelvi viszonyok hozzávetőleges megállapításához, Petrov is ezt a forrást használta a Kárpát-medencében élő „népekről" írott munkájában. 20 Az ő megállapítása szerint az eltelt időszakban a magyar-ruszin nyelvhatár lényegében változatlan maradt, a szórványok mindkét oldalon beolvadtak. 16 A kétnyelvűség az ő esetükben szükségszerű volt, hiszen az egész országot behálózó kereskedelmi szervezetüket nem tudták volna működtetni a magyar nyelv ismerete nélkül. A természetes polgári és egyházi irodalmi kétnyelvűségből az unió után kovácsoltak vallási fegyvert. Az unió ugyanis reális veszélyt jelentett a hazai görög-szerb egyházaknak is, félő volt, hogy az eszme átterjed az ország távoli részein élő szerb egyházközségekre is. A hazai ortodoxok tehát az uniót kivédendő, egymás után jelentették meg magyar nyelvű kiadványaikat, amelyekben igyekeztek kihasználni a már elmagyarosodott, vagy a magyarosodás fokán lévő egyesültek kielégítetlen nyelvi igényeit. Az egyesültekhez közel eső tokaji egyházközségben még az istentiszteleten is helyt adtak a magyar nyelvnek, s tartja magát a hagyomány, hogy a magyarosodásban elöljáró dorogiak eljártak a tokaji ortodox paphoz. Szabó I., 1913. 347., Sasvári L., 1984. 153. 17 Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey szűkebb pátriája egybeesett a munkácsi egyházmegye legerősebben magyarosodó ruszin eredetű egyházközségeivel. Kosáry D., 1980. 314-315., Grigássy Gy., 1913. 39^10., Timkó I., 1971. 469. 1795-ben megszületett a teljes magyar liturgiafordítás is. (L. még Ivancsó I., 1999.) Máig ható előnye ezeknek a fordításoknak, hogy az ezen a tájon születő magyar irodalmi nyelven készültek. Az első fordításokon, de különösen Rokovics Ignác énekeskönyvében, elsősorban a szertartási kifejezések fordításán érezhető a nyelvújítás hatása. (Roskovics Ignác: Ó hitű imádságos és énekes könyv, az egy szent közönséges apostoli anyaszentegyház napkeleti vagyis görög rendje szerént görög-katholikus kereszténynek lelki épülésére. Debrecen 1862.) Ennek ellensúlyozására Camelis püspök a 17. század közepén támogatta egy Izajás nevezetű szerzetes fordítói tevékenységét. Mészáros K., 1850. 54-55., Molnár Nándor: Perevodü cerkovnaszlavjanszkih liturgicseszkih teksztov na vengerszkij jazük. Studia Slavica 1996. 1-4. 274. 18 Szabó I., 1937. 113. 19 Lexikon locorum... 1920. 20 Petrov, A. 1924. 415
