A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Orosz György: Archaikus kozmológia és kozmográfia • Az apokrifek és vallásos népénekek mitologikus világképe

folyamatosan változott. Egy 14. századi kéziratban maradt fenn az a már délszláv talajon a 11. században keletkezett index, amellyel a keresztény oroszok megismerkedhettek.

104 Ezt az indexet a későbbi századokban (15-17. sz.) további hosszú listákkal bővítették, de következetességet egyik jegyzékben sem fedezhetünk fel, mert az „igaz" könyvek sorában számos apokrif történet is található.

105 A keleti szlávok vallásos népénekeiben letűnt kultúrák, régmúlt századok hit- és hiedelemvilágának nyomait őrizte meg a népi emlékezet. Az apokrif irodalom az általa közvetített szinkretikus nézetek révén jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Kijevi Ruszban a kereszténység felvételét követő évszázadokban egy új vallási rendszer jött létre, amelyet helyesebb nem az úgynevezett „kettős hit" szóval, hanem a vallási szinkretizmus kifejezéssel jelölni. Az újkeresztény oroszok tudatában az egymásra rétegződött pogány kori mitológiai nézetek és az új vallás tanai, illetve tévtanai nem izoláltan, egymás mellett éltek, hanem szoros kölcsönhatásban: szervesen összekapcsolódtak. Anickov igen közel került ezen specifikus vallási rendszer (az ő szóhasználatában: „kettős hit") lényegének meghatározásához: „Ez már nem egyszerűen a múltba való visszatérés, hanem valami teljesen új dolog, a régi valamiféle összehangolása az újjal, a régi hiedelmek valamiféle átvitele új formákba, azaz bizonyos értelemben - vallásalkotás. "

m A pogány-keresztény vallási szinkretizmus nem jelentette a történelem kerekének a visszafordulását. A belső, lelki kereszténnyé válás göröngyös útjának ez egy szükségszerű, átmeneti állomása volt. A haladás iránya az orosz nép számára kijelöltetett. Bár a múlt örökségét még sokáig hordozni kellett, a keresztény vallás által az orosz emberek újjászülettek, reményteli bizodalom hatotta át őket a boldogabb jelen és egy szebb jövő iránt. Ezt az életérzést fejezi ki Kirill Turovszkij (|1182), az „orosz Aranyszájú" a Beszéd Tamás hetére (Slovo v novuju nedelju po Pasce) című prédikációjában. Ebben párhuzamot von a tavaszi pompájában megújuló természet és Krisztus feltámadása között. Az Ő szeretetáldozata, az önként vállalt kereszthalál révén az emberi nem megkapta az újjászületés lehetőségét: „... Áfákon most új ágak sarjadnak, illatos virágok nyiladoznak, a kertek édes illatot árasztanak, s a szántóvetők reménykedve dolgoznak, s a termést adó Krisztushoz fohászkodnak. Régebben olyanok voltunk, mint a gyümölcsöt nem termő tölgyek, most, miután Krisztus hite megfogant, hitetlens egünkben már József fájának gyökerébe kapaszkodunk, mert akiken az erény virágai virítanak, azok a mennyei újjászületést Krisztustól várják, mint ahogyan az egyház buzgó szolgái is Krisztustól remélik jutalmukat. Az Ige szántóvetői a lélek borjait a hit jármába terelik, és a kereszt ekéjével a hit barázdáját szántják, a bűnbánat barázdáit hasítják, hogy abba elhintsék a hit magját. S így, örvendezve bizakodnak az eljövendő jóban. A régi törvény már elmúlt, s immár megújult minden, hála Krisztus feltámadásának. Most már áradnak az apostolok folyói, s a pogány halak ivadékai megtelítik az egyház hálóját, amelyet az Isten földre szállásának okát megértő halászok vetettek ki... "

107 104 Guebij 1945: 37. 105 Kuskov 1982: 35. A tiltott könyveknek egy ilyen jegyzékét (17. századi kézirat) közli Scapov 1859: 449 i sled. Hivatkozik ráBuslaev 1861: I. 484^186. \06 Anickov 1914: 302. 107 Turovszkij 1981: 92-93. Fordította: Iglói Endre. A prédikáció óorosz szövegét I. in: Guebij 1952: 53-54. 403