A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Orosz György: Archaikus kozmológia és kozmográfia • Az apokrifek és vallásos népénekek mitologikus világképe

Lammel Annamária és Nagy Ilona Parasztbiblia című gyűjteményes kötetében szinte szó szerint ugyanerről az archaikus kozmográfiáról olvashatunk a magyar néphagyományban: „A Főd mikor megmozdul, azért mozdul meg, hogy van négy hal, és ezek tartják a fődet a vízbe. Mert vízen állunk. Aztán, hogy igaz-e vagy nem, nem tudom, de így mesélték az öregek. Ez a négy hal, mikor cserélkeztek, hogy megváltották a helyet, hogy egy a másik sarkára ment, a másik az egyik sarkára ment, akkor mozdult meg a főd. Azt mondták, fődingás van, nállunk. "

ie Elhamarkodott lenne az a sommás következtetés, hogy a pogány korból fennmaradt kozmogónia cethalakkal kapcsolatos emlékfoszlánya az apokrif irodalomból került át a keleti szlávok népi hitvilágába, így a vallásos népénekekbe is. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Messzemenően megszívlelendő Petkanova idevonatkozó megállapítása: „Magától értetődik, hogy nem minden hasonlóságot lehet az apokrifek és a néphit között az apokrifeknek az utóbbira gyakorolt hatásával magyarázni. Nagyon gyakran fordítva játszódott le a dolog - a népi elképzelések és nézetek szüremlettek be az apokrif elbeszélésekbe, vagy pedig tipológiailag rokon nézetek maradtak fenn szájhagyomány útján. Nehéz elválasztani egymástól a nép világnézetének különböző rétegeit, mivel minden egyes korszaknak megvolt a saját hiedelemvilága, amely fejlődött és gazdagodott. Vitathatatlan azonban, hogy a középkor népi világnézetének egy jelentős része az apokrif gondolatvilág és tematika számos megjelenési formájának hatása alatt keletkezett."

77 Veselovskij is hasonló következtetésre jutott az apokrifek, a vallásos népénekek és a bilinák bonyolult kölcsönhatását vizsgálva. A motívum- és témakölcsönzések irányát nagyon gyakran nem, vagy csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni.

78 Moőul'skij végigkövette a cethalak utazását a különböző kultúrákon át. Kiinduló állomásnak az ő véleménye szerint a mítoszokkal és bölcselkedő prózai részekkel bővült óind hősi eposz, a Mahábhárata mondható, valamint a leghíresebb óind mesegyűjtemény, a Pancsatantra. Ezek az indiai mesék és mondák részint arab átdolgozásban (pl. az Ezeregyéjszaka meséinek indiai meseelemei), részint az utazók révén szóbeli úton a görögökhöz is átkerültek, de behatoltak Nyugat-Európába is. Bizánci közvetítéssel a keleti szlávokhoz is eljutott a cethal-motívum.

79 A Mahábhárata egyik mítosza - A vízözön (A hal története) - arról tudósít, hogy Manu pártfogásába vett egy parányi halat, miután az megszólította őt és segítségét kérte. A legendás király a halacskát egy vizesfazékba csúsztatta, majd egy nagy tóba dobta, s mivel a „lótusz-szemű hal" tovább hízott és nőtt, elvitte a Gangeszbe, de azt is kinőtte, ezért a tengerárba vetette. Az óriási hal egy titkot közölt Manuval (= az ind Noé): „Közel a pusztulás; minden e földön vízözönbefúl... ". De a hal segítséget is ígért neki: „Készíts egy óriás bárkát, erősét, jókötélzetűt, / s a hét szent r isivel szállj föl fedélzetére, nagy király. / És valamely vetőmagvat jav állnak majd a bráhmanok, / vigyél abból a gályára és tárold jól, külön-külön. /Aztán várj rám dereglyéden, remeték legdicsőbbike, / ha jövök, fejemen szarv lesz, erről ismersz fel, óh risi!" A vízözön bekövetkeztekor: „Minekutána meglátó, hogy lenne mint a bérc, olyan, / és — mint mondotta volt — szarvat visel fején a 76 Lammel-Nagy 2001: 17. Adatközlő: Gusa Pál, sz. 1909. Gajcsána, Moldva, rk.; Egyházaskozár, Baranya m., 1983. Lammel Annamária gyűjtése. 77 Petkanova 1988: 46. 78 Veselovskij 1879: 2. 79 Mocul'skij 1887/b: 44. 397