A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Orosz György: Archaikus kozmológia és kozmográfia • Az apokrifek és vallásos népénekek mitologikus világképe

dalom azon műveivel - mutat rá Janöuk -, amelyek a világ kezdetéről és végéről, az utolsó ítéletről, a vétkezők megbüntetésének módjairól elmélkednek.

50 Az összekuszálódott és már elhomályosult mitologikus világkép összekeveredett az emberek tudatában a keresztény vallásról alkotott zavaros elképzelésekkel, és főleg az apokrif irodalom által közvetített gnosztikus-manicheus-bogumil nézetekkel.

51 Kezdett tehát kialakulni egy keresztény elemekkel egyre nagyobb mértékben bővülő újabb világkép, amely a néptömegek esetében Scapov meglátása szerint a 13-14. században még mindig mitologikus volt.

52 A 14-15. század körül a nép minden bizonnyal nagyobbrészt már elfelejtette ősi pogány isteneinek nevét, illetve nevüket, funkcióikat és attribútumaikat véglegesen összekeverte a kereszténység alakjaiéval (Isten, Istenszülő, angyalok, szentek). Nikiforovskij ettől az időtől számítja az apokrif irodalom széles körű elterjedésének kezdetét, ami szerinte annak következménye, hogy a nép önállóan, aktívan viszonyult a keresztény valláshoz, s a néptömegek, ha nem is teljesen, de többé-kevésbé már elsajátították a keresztény tanokat.

53 Mindamellett a kereszténység „végső" győzelme még igen messze esett ettől az időtől. Mocul'skij véleménye szerint az orosz földön teljes terjedelmében sokáig nem létező kánoni Bibliát a nép körében jól kiegészítette, illetve helyettesítette egy úgynevezett „apokrif Biblia": a Három szentatya beszélgetése. Ez a számtalan szövegváltozatban ismert apokrif elbeszélés a Mélységek könyve vallásos népénekek egyik forrásaként jön számba.

54 A népének eredeti orosz elnevezése: Golubinaja kniga. A népi etimológia ezt a kifejezést nem a Mélységek könyveként, hanem Galamb-könyvként értelmezi (galamb oroszul: golub', golubina), a Szentlélekről alkotott elképzelés hatására, aki galamb képében szállt alá a földre:

55 50 Jancuk 1907:127. 51 Scapov 1906:

1. 100. 52 I. m. 42. 53 Nikiforovskij 1875: 122. Ezen feltevés helyességét egy régészeti lelet is igazolja. Arcihovszkij professzor kutatócsoportja 1951-ben, a novgorodi ásatások során talált egy 14. századból származó nyírfakosár keretet, amelybe a következő óorosz találós kérdés volt belekarcolva: „Az ég és a föld között van egy város, amelybe néma követ érkezik, de nem úton halad, és megíratlan levelet visz. " {Janyin 1980: 40.) Oroszul ez így hangzik: «EcTb rpaa, Me^cy HOÖOM H 3eMjieio, a K Hoiwy eae nocoji 6e3 nyra, caM HHM, Be3e rpaiwoTy HencaHy.» (Janin 1975: 35.) Janyin ehhez a nyírfakéreg irathoz (10. számú lelet) a következő megjegyzést fűzi: „Ezt a találós kérdést a múlt században - sőt, századunk elején - is játszották, amikor még a bibliai legendák közismertek voltak. Az ég és a föld közötti város a bárka, ahová Noé a vízözön idején menekült. A néma követ a galamb, amelyet azért küldtek el, hogy hírt hozzon: látható-e már a föld. A megíratlan levél pedig olajág, amit a galamb azért visz a csőrében, hogy jelezze: közel van már a föld." {Janyin 1980: 40.) Ez a találós kérdés-felelet apokrif hagyományban gyökerezik. A Három szentatya beszélgetése c. apokrif elbeszélés egyik szövegváltozatában (17-18. sz.) a nyírfakéreg keretbe vésett sorokkal egybevágó szavakat találunk:,/. m. (Ioann monda- O. Gy.) Volt egy város az úton, de út oda nem vezetett, egy néma követ érkezett oda, megíratlan levelet hozott? -Km. (Vaszilij monda- O. Gy.) A város Noé bárkája volt, a követ meg a galamb, olajágat hozott. " L. oroszul: «I. p. CTOHjrb rpazib Ha nyra, a nyra KT> HeMy Hen>, npiHfle KI Heiwy nocojii. Heiwb, npHHece rpaMOTy HenHcaHyio? - B. p. rpajrb öbicTt HoeBt KOBnerb, a nocojn. rojiyőb, npHHece cyiem MacjiHHHbiií.» {Pypin 1862: 171.) 54 Mocul'skij 1887/a: 132-133, 163, 179-180. Ezen apokrif iratnak egy másik szövegváltozata, a Jeruzsálemi beszéd (Beseda Ierusalimskaja), melynek az alcíme Elbeszélés Jeruzsálem városáról (Povesf grada Ierusalima), a föld létrejöttét az előbbivel megegyező módon írja le: „... a föld meg nyolcvan kicsiny cethalon nyugoszik, és még három nagy halon... ". Oroszul: «... a 3eMjia CTOHTT> Ha 0CMH,nec5m> KHTaxt. pbiöaxt MeHuiH?fb, m Ha Tpexi pbiöaxb So^uiHXb...» {Pypin 1862: 308.) A teljes szöveget 1. i. m. 307-308.) A világra vonatkozó ismeretek Dávid Jesszejevics próféta és Völot Volotovics cár beszélgetése során, kérdés-felelet formájában, továbbá álomfejtés révén tárulnak fel előttünk. 55 Vasmer 1986: I. 432. 393