A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Orosz György: Archaikus kozmológia és kozmográfia • Az apokrifek és vallásos népénekek mitologikus világképe

A természet jelenségeit magyarázó nézetek MoőuPskij véleménye szerint a Három szentatya beszélgetéséből kerültek át a latinok eretnek tévelygését leleplező iratba. A pravoszlávokat Panagiot, a latinokat Azimit képviseli a vitában. Panagiot beszélgetése a frank Azimittel egyben gúnyirat Mikhaél Palaiologosz bizánci császár (1261-1282) ellen. A világ titkait apokrif szellemben feltáró és értelmező első rész után az írás az ő uniós törekvéseit veszi célba.

46 A Bizáncból és Bolgárországból átkerült apokrifek mellett számolhatunk a kijevi oroszoknál az apokrif irodalom - szóban vagy írott formában történő - terjedésének egy belső forrásával is. Kijevben már a 988-as vallásreform előtt létezett zsidó, mégpedig kazár zsidó diaszpóra, amelynek tagjai révén a kijevi oroszok minden bizonnyal megismerkedhettek különféle apokrif történetekkel. Ezen feltevésünket Norman Golb és Omeljan Pritsak páratlan értékű felfedezésére, és az ehhez kapcsolódó két évtizedes kutatómunkájuk eredményére alapozzuk. Golb és Pritsak 1962-ben, a Cambridge Egyetem könyvtárában őrzött Cairo Genizah töredékei között rátaláltak az ún. „Kijevi levélve". Ez egy héber nyelven írott eredeti kézirat, de tartalmaz kazár nyelvű részletet is, amelyet török rúnaírással írtak. A „Kijevi levél" a legrégibb középkori dokumentum, amely a kijevi kazár zsidóságra vonatkozik. A levél aláírói a kijevi polgári zsidó közösség kazár neveket viselő tagjai voltak. Ez egy ajánlólevél, amelyet a zsidó közösség tagjai írtak egyik hittestvérük érdekében. Golb és Pritsak rámutatnak továbbá, hogy a levelet még Kijev kazárfennhatóságának idején, minden bizonnyal 930 körül fogalmazták, röviddel a kazár helyőrségi város leigázása előtt.

47 Ez volt az az időszak, amikor a történelmi horizonton megjelent egy új nép, a ruszok, azaz a skandináv varégek, akik vezető szerepet játszottak Kijev, és ezáltal Kelet-Európa történelmében is.

48 Az emberi elméket ősidőktől napjainkig üzi a vágy, hogy a környező világot, annak törvényeit megismerje. A valóság feltárásának tudományos megközelítését egy mitologikus kérdésfeltevés előzte meg: Miképpen volt régen? Hogyan alakult ki a világmindenség? Miképpen keletkezett az emberiség és egyáltalán a földi lét? Milyen a földöntúli világ és mit hoz a bizonytalan jövő? A pogány korszak embereinek világképe mitologikus volt. Világukat, a mikro-, a mező- és a makrokozmoszt egyaránt a mítosz révén értették és értelmezték. A mítosz volt az a tudatforma, az a gondolkodási mód, amelynek törvényei szerint megfogalmazták vélekedéseiket, általánosító magyarázataikat. A különféle mítoszok rendszert alkottak - ez a mitológia.

49 A mitológia voltaképpen teljes ideológia igényével lépett fel. A mitologikus világkép - mint világmagyarázat - a társadalmi tudatnak egy korai, még csak kevéssé differenciált formája, melynek talán leglényegesebb jellemzője az analógiás általánosítás: az ember a mindennapok és saját létének tapasztalatait vetíti ki térben és időben. Ez a világkép lényegében antropomorf 'maradt. A kereszténység felvételét követően a Kijevi Ruszban a pogány mitológia alsó, de különösen felső szintje szétzilálódott. Szükségszerűen létre kellett jönnie egy új rendszernek (= pogány-keresztény szinkretikus világlátás), amelyben kifejezésre juthattak a nép kozmogonikus, teogonikus, antropogonikus elképzelései és eszkatológikus nézetei. Nyilvánvalóan nem tagadható az újkeletü népi nézetek szoros kapcsolata az apokrif iro46 Moőul'skij 1887/a: 135-136. 47 Golb-Pritsak 1982: XIII, 20-24, 44, 71. 48 Koestler 1990: 73-74. A normannokról/varégekről 1. Vasmer 1931. 49 Tokarev 1988:

1. 11-20. Erről részletesebben 1. Meletyinszkij 1985: 207-356. 392