A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Orosz György: Archaikus kozmológia és kozmográfia • Az apokrifek és vallásos népénekek mitologikus világképe

Az apokrif legendák nemcsak írott formában kerültek be Ruszba, hanem szóbeli úton is.

24 Nagy szerepet játszottak ezen a téren - mutat rá Gudzij - a kereskedelmi és politikai kapcsolatok, a katonai összeütközések Bizánccal, Bolgárországgal és a Kelettel, de különösen az orosz emberek zarándoklást Palesztinába, ahol igen nagy számban maradtak fenn apokrif legendák. Zarándokok egész tömegei indultak útnak a „szent földre", ahonnan ó- és újszövetségi apokrif történeteket hoztak vissza emlékezetükben.

25 Az óorosz hősi énekek, a bilinák gyakran megemlítik a zarándokokat. A kijevi korszak bilináiban a szentföldi zarándokokat a kaiika perechozíj és apalomnik kifejezésekkel jelölik.

26 Az egyik bilina, melynek címe Negyven zarándok és még egy zarándok (Sorok kálik so kalikoju) arról tudósít, hogyan zarándokolt el Jeruzsálembe a kalikák egy csoportja: „Indulunk hát, testvérek, hosszú lesz utunk, Jeruzsálem városába megyünk, Esdekelni a szentséges szentélyhez, Hódolattal megcsókolni az Úrkoporsót, Megfúr ödni a Jordán folyóban, Megtörülközni az enyészhetetlen ruhával. "

27 Az írott formában vagy szóbeli úton átvett apokrif elbeszélések orosz földön alkalmazkodtak az adott történelmi körülmények specifikus feltételeihez: russzifikálódtak.

2% így például az Istenszülő kálváriajárása a pokolban című eszkatológikus történet alábbi orosz szövegváltozata (17. sz. eleje) tudatja, hogy olyan emberek sínylődnek a pokolban, akik a keleti szlávok ősi pogány isteneit imádták: „ Trojant, Horszot, Veleszt, Perunt megtevék isteneiknek, gonosz ördögökben hívének, és még ma is a fertelmes setétség hatalmában élnek, ezért szenvednek itt annyira... "

29 Trojan, Horsz, Velesz és Perun istenek nevei természetesen hiányoztak ezen apokrif írás bizánci eredetijében, de délszláv fordításában is - mutat rá Gudzij -, és ez a betoldás már oroszföldi munka.

30 A fenti apokrif elbeszélés egészen a 19. századig fennmaradt. 24 Gudzij 1945: 36. 25 I. m. 35.; Nikol'skij 1983: 68.; Kuskov 1982: 35. 26 Majkov 1863:90-91. 27 «A n,a,THTb HaMi, őparijbi, topóra He ÖJIHHCHHH, / HJXTH öyaeTb KO ropo^y Iepycamiviy, / CBSTOH CBflTbiHe noMOjiHTHca, / TocnoAHK) rpoöy npHJio>KHTHCJi, / Bo Ep^aHb-peKe HCKynaracfl, / HexnenHOH pH30íí yTepeTHca...» (Bessonov 1861-1864: 1/1. 8, Na 4. Ateljes szöveget 1. i. m. 7-20.) A Jézus Krisztus mennybemeneteléről c. vallásos népénekek mellett ez a bilina szolgáltat még bizonyos információkat az óorosz idők kolduló-éneklő zarándokairól. (L. erről: Anickov 1913: 185-200.) A népének a koldusmesterség szakrális voltát bizonygatja igen nagy meggyőző erővel, míg a bilina a középkori zarándokok életébe és szokásaiba, saját jurisdictiójába ad betekintést. További szövegváltozatok: Danilov 1958: 155-165, JVT» 24.; Bessonov 1861-1864:1/1. 20-24, Na 5-6.; Gil'ferding 1949: I. 670-684, Na 72.; Gil'ferding 1950: II. 140-142, Na 86.; 195-200, Na 96.; 651-654, Ks 173.; Gil'ferding 1951: III. 524525, Na 301.; Oncukov 1904: 196-204, Na 47.; Grigor'jev 1904: I. őast', II. 179-183, Na 44.; Grigor'jev 1910: III. 48-53, Na 9.; Rybnikov 1909: I. 89-90, Na 13.; 287-292. Na 43. (címe: Potyk i sorok kálik); 323-326, Na 52. (címe: Potyk i sorok kálik; prózai szöveg); Astachova 1938: I. 135-142, Na 4.; 380-381, Na 62.; 538-542, Na 99.; Astachova 1961: 116, Na 32. (címe: O kalikach); 442-445, Na 137.; 466-467, Na 146.; Sokolov 1948: 165-167, Na 24. 28 Gudzij 1952: 88. 29 «TpoHHa, Xopca, Bejieca, FlepyHa Ha 6ora oöparaiija, 6eco\n> 3JibiMt BepoBama H aocejie MpaKOMt 3JibiM-b coaepacHMH cyxb, TOTO paUH 3^e TaKO My4aTca...» {Gudzij 1952: 92). A Pypin által közzétett szövegváltozatban a következő torzult mondat olvasható: «... TpoaHa, Xapca, Bejieca, riepyHa, HO öbima oöpaTHiiia öecoMi. 3JibiMTj H BepoBama, H Aocejie MpaKOMt 3JibiMT. coaep^KHMH cy-rb, Toro pa^H 3^e TaKO MyMarca...» [Pypin 1862: 119]). 30 Gudzij 1952: 46. 388