A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Orosz György: Archaikus kozmológia és kozmográfia • Az apokrifek és vallásos népénekek mitologikus világképe

kotások igen nagymértékben olvasztottak magukba népi képzeteket, illetve felhasználták a szájhagyományozó költészet művészi fogásait.

8 Az apokrifek már a Kijevi Rusz irodalmában is fellelhetők voltak.

9 Hogy mely apokrif elbeszélések voltak ismeretesek már a kijevi időkben is, és melyek kerültek be orosz földre csak később, ezt nem mindig egyszerű eldönteni, de az mindenesetre tény, hogy már a legrégibb időkben igen széles körben elterjedtek. A 13. század előtti kéziratokban fennmaradtak apokrif elbeszélések, például Jeremiás prófétáról, s az Istenszülő kálváriajárása a pokolban (Chozdenie Bogorodicy po mukam) címmel.

10 Az oroszok (keleti szlávok) önálló apokrif elbeszélést nem alkottak, viszont jelentős számú óbolgár-ószláv nyelvű apokrif történetet dolgoztak át orosz földön, amelyek a pravoszlávia közös hagyományágából jutottak el hozzájuk - mutat rá Iglói Endre." Hitchcock is ugyanezen a nézeten van, de egyetlenegy apokrif történetet mégiscsak eredeti keleti szláv alkotásnak tart. Ennek rövid magyar címe: Ádám siralmai a pokolból Lázárhoz (Slovo svjatych apostol jeze ot Adama v ade k Lazorju).

12 Az „eredeti"" szó helyett talán helyesebb lenne az „újraalkotott" kifejezést használni, hiszen azzal a tipikus esettel van dolgunk, hogy egy Bizáncból átkerült apokrif elbeszélés - különféle betoldásokkal kiegészülve a helyi tradícióból - az aktív befogadás folyamatában továbbfejlődött, azaz russzifikálódott. Maga Hitchcock is valahogy így gondolhatta az „eredetiséget", mert mint írja: „Krisztus pokolraszállásának témája megvolt Bizáncban, de nem ismerünk olyan eredeti szöveget, aminek ez az orosz mü a fordítása lenne. A tartalom nem eredeti, de jól összedolgozott. Apokrif elbeszélésünk sok párhuzamos vonást mutat az epikus tradícióval, amit nagy valószínűség szerint az Igor-ének hatásának tudhatunk be."

13 Hitchcock komplex elemzés keretében rámutatott az Ádám siralmai... apokrif irat lehetséges forrásaira és irodalmi párhuzamaira. Ezek a következők: 1. Krétai Epifániusz és Alexandriai Euszébiusz Élettörténetének szláv fordításai, amelyek egyébként bizonyos részleteket az apokrif Nikodémus evangéliuma c. műből merítettek; 2. Nikodémus evangéliumának második része (Krisztus pokolraszállása); 3. Száműzött Danyiil könyörgése; 4. Kirill Turovszkijprédikációi; 5. az Igor-ének.^ A fenti felsorolásból egyértelműen levonhatjuk azt a következtetést, hogy az a kulturális közeg, amelyben a bizánci apokrif elbeszélés újraalkotása végbement, nem állhatott túlságosan messze a fejedelmi kíséret tagjainak világától. Az apokrif irodalom Ruszba való beáramlása, nagyobbrészt Bizáncból délszláv közvetítéssel, részint közvetlenül Bolgárországból, már a 11. századtól elkezdődött.

15 Az apokrifek első nagy hulláma, amely ekkor érte el Kijevet, azt az elbeszélésciklust hozta 8 Kuskov 1982: 35. L. még: Petkanova 1988: 41-42. 9 Lichacév 1985:40. 10 Grekov-Artamonov 1948: II. 172. Az Istenszülő kálváriajárása... szövegváltozatai: Gudzij 1952: 92-98. (17. sz. eleje) Javítások benne a legrégibb orosz szöveg (12. sz.) alapján. Pypin 1862: 118-124. Ez a variáns szintén kései időkből származik (1602), de ugyancsak közel áll az apokrif elbeszélés legrégibb ismert szövegéhez. 11 Iglói 1988: 27. 12 Hitchcock 1979: 206. 13 Hitchcock 1979: 207. 14 Hitchcock 1979: 5-7, 194-207. 15 Gudzij 1945: 35. 386