A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pirint Andrea: Egy kiállítás-szervező viszontagságai a 20. század hajnalán - Balogh Bertalan és az 1906-os felvidéki vándorkiállítás

jegyek számszerű, valamint az elkelt műtárgyak tételes kimutatásán - egy-egy kiállítás leszerelése, ill. felszerelése alkalmával felmerült napszámosmunka díjairól is beszámolt. Emellett természetesen minden más kiadásról is kimutatást vezetett - a villanyszámlától és fuvardíjtól kezdve, a pénztáros kisasszony és a takarító fizetségén, a telefon-, távirati és útiköltségen keresztül, egészen az írópapír, utalványtömb, képszögek és a „poroló tollseprü" áráig, kitérve a plakátragasztás, a dekorációs munka, a képrestaurálás és a kiállítás vonzerejét növelő zenekar díjára is.

30 A vándorkiállítás elsődleges célja a vidéki közönség érdeklődésének felkeltése volt a szépművészetek iránt. Hogy e célt elérje, Balogh Bertalan minden lehetséges eszközt igénybe vett a figyelemfelkeltés és a tömegek vonzása érdekében. Plakátok, sajtóhíradások, feliratos szalagok harangozták be jó előre egy-egy tárlat megnyitását. A kiállítás tartama alatt Miskolcon - ahol a megelőző, egri állomás fényes sikere után különösképpen presztízskérdéssé vált a kudarc elkerülése - délutánonként katonazenekar adott hangversenyt az érdeklődés növelésére, a helyi lapok pedig folyamatosan tudósítottak a tárlat nagyszerűségéről, a hatalmas érdeklődésről, valamint az újabb és újabb vásárlásokról. Mindezeken túlmenően a tárlat igazgatója nagy hangsúlyt fektetett a megnyitó ünnepségek rangjára is. A helyi tekintélyek által celebrált, hosszúra nyúló megnyitók a városok életének jelentős társadalmi eseményei voltak. Balogh arra is figyelmet fordított, hogy fővárosi előkelőségeket is „lecsábítson", s mindent elkövetett - bár nem sok sikerrel -, hogy a művészek szintén képviseltessék magukat.

31 Tisztelet a kivételnek, mind az OMKT tagjai, mind a művészek távol tartották magukat a megnyitóünnepségektől, és ez a közönyösség a korabeli művészeti élet egyik hangsúlyos jellemzőjének tűnik. Nagyon tanulságosak azok a dokumentumok, melyekből kitűnik, hogy Balogh Bertalan többször is azzal a kéréssel fordult a művészekhez, hogy vegyenek részt a megnyitókon,

32 egyúttal az OMKT közbenjárását is kérve ugyanebből a célból. „Ami azt az óhajtását illeti, hogy toborozzunk művészeket, akik az újhelyi megnyitásra elmenjenek, sajnálattal kell értesítenem, hogy ebben a tekintetben immár semmit se tehetünk" - írja Ambrozovics Dezső, az OMKT titkára, majd így folytatja: „Ön is jól tudja, - mert hiszen több ízben említettem - hogy volt már rá eset, hogy egy megnyitásra körlevél útján egész sereg művészt szólítottunk föl, s az eredmény az volt, hogy egyetlen egyet se találtunk, aki hajlandó lett volna elmenni. Azt is tudja, hogy még arra is csak nagy nehezen találunk egy-egy művészt, hogy a társulat költségén elmenjen valami megnyitásra vagy szoborleleplezésre. így állván a dolgok, azt hiszem be fogja látni, hogy ezen a téren immár teljesen tehetetlenek vagyunk, és végre is kényszert nem használhatunk. Igaz, hogy ennek az oka részben a művészek közönyösségének a következése. De nem kizárólag. Nem is hiszi ugyanis, hogy mennyien vannak, akik elvi ellenségei a megnyitásokon való megjelenésnek. És ebben szintén van valami méltányolni való. Ezek az urak, amennyiben kiállítók, azt hiszik, hogy mindenki avval gyanúsítaná őket, hogy azért vannak jelen, hogy képeiket könnyebben eladják."

33 A művészeknek tehát adódott éppen elfogadható mentségük a távolmaradásra, az OMKT tagjainak viszont aligha. Ambrozovics e tekintetben csak ennyit ír: „Ami társulatunknak a gyöngyösi kiállítás bezárásán való képviseletét illeti, legyen róla meggyőződve, hogy mindent el fogok 30 Adattár 62.1.204. 31 Adattár 62.1.199. 32 Adattár 62.1.345. 33 Adattár 62.1.199. 378