A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pirint Andrea: Egy kiállítás-szervező viszontagságai a 20. század hajnalán - Balogh Bertalan és az 1906-os felvidéki vándorkiállítás

töltéséről valóban gondoskodott,

20 ezeken túlmenően azonban kizárólag a számonkérés terén jeleskedett. A kiállítások sikere az OMKT számára legelsősorban abban volt mérhető, hogy a művásárlásokból az intézményt illető szokásos jutalék (6 százalék), a belépőjegyekből származó tiszta bevétel, a katalógusok nyomdai költségére ráemelt haszon, valamint a katalógusban elhelyezett hirdetések tarifája együttesen fedezik-e a kiadások teljes összegét. A kiállítások egyúttal további nyereséggel is kecsegtettek, nevezetesen azzal, hogy az OMKT tagjainak tábora némileg felduzzadhat a vidéki közönség soraiból. A helyszínekre tagbelépési nyilatkozatokat juttattak el, amelynek aláíróit legalább három évi tagságra, egyúttal évi 20 korona tagsági díj befizetésére kötelezték.

21 Balogh Bertalan tehát egyrészt kiállítási anyagot kapott, másrészt engedélyt. Minden más egyedül rá hárult. Amint zöldre váltott a lámpa, mint a vándorkiállítás igazgatója hivatalosan körlevélben kérte fel az érdekelt városokat és közművelődési egyesületeiket a kiállítás fogadására,

22 de személyesen is felkereste a helyszíneket és kiterjedt agitációt folytatott.

23 Általában minden újabb információt körlevél útján is tudatott. Májusban már arról számolt be, hogy a Műcsarnok tavaszi tárlatáról a legjobb képeket visszatartotta a vándorkiállítás számára,

24 e híradás pedig egyúttal azt is jelzi, hogy a szervezések és egyeztetések mellett - az eredeti ideához híven - az alkotások művészi kvalitásának követelményét sem tévesztette szem elől, bár ezt kimondottan az OMKT-ra bízta. A tervezetben tavaszra ütemezett kiállítás őszre tolódott. Nyár közepén postára kerültek a művészekhez címzett felkérőlevelek, megjelölve bennük a művek beadási határidejét és az egyéb paramétereket.

25 A rendezésre - hazafias ügyről lévén szó - igen népes bizottságok alakultak, hangsúlyozni kell azonban, hogy a például Egerben mintegy 260 fős, Miskolcon több mint 600 fős „rendezőbizottságnak" csak névleges, pártfogó szerepe volt, gyakorlati szerepet nem játszott. A helyi előkelőségeket gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, az OMKT elnöke külön levélben kérte fel a kiállítás támogatására.

26 A nagy nevek árnyékában azonban minden egyes helyszínen valójában egy-egy ügyvivő - néhány beosztott segédletével - intézte a teendőket, akik közvetlenül Balogh Bertalantól kapták az instrukciókat. A kiállítási lehetőség iránt a művészek részéről nagy érdeklődés mutatkozott meg. Hogy a vándorkiállítás volumenét - és ezzel a felelősség mértékét - átérezzük, hadd álljanak itt a vonatkozó számadatok: 376 mü érkezett be, melyből a zsűri 326-ot fogadott el, e „készletből" végül 96 művész 196 alkotását vitték el az első tárlatra, ül. vették fel a katalógusba, a többit az időközben eladásra kerülő képek pótlására tartalékolták.

27 Az újabb állomások előtt a Társulat levélben küldte meg Baloghnak a feltöltésre kijelölt tárgyak listáját, melynek alapján ő intézkedett a katalógus vonatkozó betétlapjának kinyomtatása ügyében.

28 A hét állomás során végül 110 művész összesen 255 müve került kiállításra. 20 Adattár 62.1.212. 21 Az OMKT számításai beváltak: a tagbelépési nyilatkozatok fennmaradt piszkozata csupán Miskolcon 71 új tagról tesz említést. (Adattár 62.1.312.) 22 Adattár 62.1.14. 23 Kassai előadásáról a Pesti Naplóból értesülünk (1906. jan. 20. 13.) 24 Adattár 62.1.17. 25 Adattár 62.1.39. 26 Adattár 62.1.40. 27 Alkotmány 1906. szept. 7. 28 Adattár 62.1.209. 376