A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Tasnády S. Attila: Adalékok Mokry Mészáros Dezső művészi pályaképéhez

naiv, vagy a szürrealista festők alkotásainak egy része... A tárgyi világ másodlagos, fontosabb a »belső modell« amely a lélek mélyén forrongó tartalmakból tevődik össze."

38 Dracoulides szerint „A mentális betegek művészete mint »tudattalan kifejezés« és a »belső táj« ábrázolása tisztább, mint a gyermekművészet és a primitív művészet, és autentikusabb, mint a szürrealista művészet. A négy közül az első az, amelynél tökéletesen hiányzik a tudat kontrollja, és az utolsó a legkontrolláltabb. A szürrealista közvetett, mesterséges, kétélű és csalóka eszközökkel szeretne eljutni oda, ahová a mentálisan beteg ember egyenesen, spontán módon és csalhatatlanul érkezik el."

39 Mokry Mészáros Dezső és a prehisztorikus, törzsi művészet A századforduló körül sok művész fordult érdeklődéssel nemcsak más tájak, hanem más korok művészete felé is. Mokry elfordulása saját korától jellegzetes szecessziós magatartásnaktűnik, beleilleszkedik az időszak Aranykor-keresésének törekvéseibe: „Ritkán fordult elő, hogy az utón szerzett benyomásaimat dolgoztam fel, mert az emlékezetem régebbre nyúlik vissza: egészen a Föld ősmultjáig, és fellendül a csillagok világába. (...) Ezért van, hogy engem most is a primitív világ érdekel, hogy ugy szeretnék élni, mint az ősember. Az erdőben, vizek mellett, ahol enyém, amit megszerzek magamnak."

40 Mokry Mészáros Dezsőnek ezt az ösztönösséget vette észre Ybl Ervin: „a primitív formákban való kifejezés azonban ösztönösebb, a lélek mélyebb forrásaiból fakad nála, mint a raffináltságot dadogással egyesítő társaiban. Szükségképpen, mondhatni lelki kényszerből festi képeit és gyúrja szobrait, amelyek nem is nézhetnek ki másképpen. Semmi valószínűség, időszerűség. Álomszerű elképzelések a diluviális korok emlékei és messzi csillagvilágok sejtései egyesülnek alkotásaiban. A figurális és az ornamentális elem éppúgy áthatja egymást bennük, mint a barbár népek művészetében. Egy-egy festménye, állatfigurája valósággal az ősnépek misztikus bálványképeivel rokon."

41 Farkas Zoltán szavai pedig a művész prehisztorikus művészethez fűződő viszonyát világították meg némiképp: „legtöbbnyire praehisztórikusnak, vagy kozmikusnak elgondolt témákba öltözteti képzeletét, abban a hiszemben, hogy bennük könnyebben virágoztathatja ki misztikus és jelképes hajlandóságait. (...) Szörnyű lényeket, kígyókat, félelmesen fantasztikus vadállatokat léptet elénk, kihalt világokat támaszt fel, még pedig olyan ájtatosan, mintha valami őskori lelkiállapot fetisizmusa ébredt volna fel benne"

42 (2. kép). A művész sokszor ősvilági képeinek címadása alkalmával is az egyszerűségre törekedett, valósággal egy ősnyelvet igyekezett felidézni. Képei egy részének egyetlen szóból, vagy több szóból áll felsorolásszerűen a címe, mint például Őskorszak, Bölény, Bika, Elefánt, Osbarlang, ősállat, ősvíz, Osbarom képeknek. Más képek címe nyelvileg egyszerűsített mondat, legtöbbször például a névelők elhagyásával, mint a Mamut őseiről álmodik, Mamut modellt áll, Edény Istennek tetszik képeken. E címadásnak nyilván volt archaizáló szándéka, de egyfajta humor is megnyilvánul bennük a képek suta bájával összhangban. 38 BükiA.-ValkaiZs., 1988. 13-15. 39 Uo. 40 U. M. 1930. 41 YblK, 1930. 42 Farkas Z, 1930. 363