A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

R. Nagy József: „Gazdag volt az ország és boldog benne a nép!” Falusi munkáskolóniák lakóinak politika- és nemzetfelfogása Északkelet-Magyarországon

történelmi-társadalmi változások tudták az előtérbe hozni, mint a rendszerváltoztatások, háborúk, határrevíziók. Azok az idegenek azonban, akik saját maguk is asszimilációra törekedtek, teljes mértékben a nemzet részeivé tudtak válni mind a közösség, mind saját maguk szemében. Akik nem voltak képesek, illetve nem akartak a beolvadási folyamatban részt venni - mint például a cigányság -, csupán azok kerültek az éppen aktuálisan meghatározott nemzet határain kívülre. Több sztereotip felfogást a kutatás megerősített, s a vizsgált térség kolóniáiban lakó munkások esetében is általánosíthatónak talált. Ezek szerint az átlagos munkás szekularizált, baloldali beállítottságú, s nosztalgiával gondol a szocializmus éveire. A kutatott térség kolóniáiban lakók politikai, világnézeti hovatartozásáról kategorikus véleményt alkotni a sajátosan magyar, átpolitizált mindennapok időszakában nagyon nehéz vállalkozás. Ugyanazon kutatás és elemzés politikával foglalkozó része gyanakvásra adhat okot, míg más részeinél ez a kétkedés fel sem merül. A kutatás nem volt, mert nem is lehetett figyelemmel az elmúlt másfél évtized politikai hovatartozást megkérdező választásaira, elsősorban a négy országos választásra. Egyrészt azért nem, mert az egyes választókörzetek nem a munkáskolóniák területi határai szerint alakultak, illetve nem vették, nem vehették figyelembe a szavazó társadalmi csoporthoz való tartozását. így az egyes körzetek, települések szavazataira nem lehet egyértelműen rámondani, hogy azok a kolónialakók, a munkások szavazatai. Főleg azokon a helyeken nem, ahol a kolóniák mellett, sőt, egyes esetekben azon belül is jelentős számú földművelésből, tercier szektorból élő lakik. Másrészt az egyes választások, kiemelten a helyi szintű megmérettetések sokkal inkább szólnak személyes ismertségről, szimpátiáról vagy antipátiáról, protestszavazatnak nevezett „büntetésről", mint világnézeti hovatartozásról. A kutatás ezzel szemben sokkal inkább tekinthető témájában, területi egységében és a megkérdezettek körében fókuszáltnak, s lévén politikai tét nélküli, a valóságot a legjobban megközelítőnek is. Ugyanúgy a hosszas, a beszélgetőtársak által egyénien strukturált mélyinterjúk, mint a hagyományos pártpreferenciákra rákérdező kérdőívek ugyanazt az eredményt hozták. A térség kolónialakó munkásai elsősorban, mintegy kétharmados többségükben baloldali beállítottságúak, másodsorban politikailag passzívak, s csak harmadsorban nevezhetők jobboldali világnézetűeknek. Nemzet, nemzetiség A munkásság kialakulásának időpontjában az európai tudatban a nemzet váltotta fel a társadalom szervezésének korábbi, szűkebb közösségekre érvényes formáit - de a munkásság ebből a nemzetfelfogásból kimaradt.

1 Nem a munkások részéről mutatható ki valamiféle ezt előidéző aktivitás, hanem a nemzet érvényes határait meghúzó elit részéről. A parasztságot mindig is a nemzethez tartozónak deklarálták, sőt, a nemzettudat jelentős részeit ebből származtatták, míg a munkásságot a nemzettesten kívül lévő, idegen elemnek tekintették. A Munkások Újsága 1848. októberi számában közölt munkáslevél híven érzékelteti ezt a nézőpontot. Eszerint a munkások, amíg nem érzik maguknak a magyar hazát, addig nem kívánják vérüket ontani érte.

2 1 Niederhauser Emil 1985. 17. 2 Munkások levele 1848. 34-35. 312