A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése

barátságos, meredős maga viseletű. Ha az illetőnek volt valami betegsége, általában azt is feltüntették, azonban erre csak elenyésző számú esetet találtam: felesége, mikor nem terhes, gyakrabban nyavalyatörésbe esni látszik}

59 A népnyelvben a nyavalya kifejezést nagyon tág értelemben használták, mindenféle betegségre, a nyavalyatörés viszont az epilepsziát jelentette. Érdekes és fontos színfoltjai a férfiakról készült személyleírásoknak - ha nem is állandóan - azok a részletek, melyek az illető szenvedélyeit tüntetik fel. Persze itt is gyakran jegyzi meg rosszallóan a forrás, hogy vörös ábrázatú az sok bor Haltul;

160 erős bor italú; örömest isik. Máskor pontosan leírja, hogy éget bort és pálinkát igen seretö, méses ételt utálo.

]6] Bár csak egyetlen példát találtam rá, de itt is találkozhatunk a szebbik nem képviselőjével Ábel Jakab feleségének képében. A férfiról leírják, hogy a kártyajátékot igen szereti, barátságos egyébaránt, de a bor Ital közben garázda, a feleségről pedig, hogy: a bort nem utállya, ha többet iszik, urával [a borivás terén] vetekedni szokott}

62 Arra, hogy valaki dohányozzon, csak egyetlen utalás volt két oláhnál: Pakálla Mihál és Pakálla János körözésében mellékesen jegyzik meg, hogy mind a ketten dohányozni szoktak}" Szellemi képességek terén egész sok adat akadt. Jellemző, hogy a csak anyanyelvén tudó ember a legritkábban fordul elő. Akik egynél több nyelven beszéltek, azok az adott nyelvi környezetbe születve így szocializálódtak, vagy később kerültek olyan környezetbe, ahol meg kellett legalább konyhanyelven ismerkedni egy másik nyelvvel. Ennek jó példája a már említett oláh testvérpár: az egyikről lejegyezték, hogy Oláhul mint született nyelvén jol, Magyarul törtetve roszszul beszél, a másikról pedig, hogy Olahul jol tud, de magyarul darabosan roszul beszél. Legtöbbször két nyelvet tüntetnek fel a források, közülük az egyik az anyanyelv, a másik pedig általában valamely másik etnikum nyelve (amely az adott területen könnyen elsajátítható volt). Iparosok esetében a szakma nyelve általában a német, értelmiségieknél és tanultabb nemeseknél a latin volt. Aki például csak magyarul tudott és az írás-olvasás képességével sem rendelkezett, arról korholóan meg is írja a körözés: egyéb nyelvet az magyar szónál nem tud más külömben ostoba ember.

164 Van, mikor valamivel elnézőbb a leírás készítője, és csak megjegyzi egyedül Magyar nyelven szóló}

65 Ha a beszéde nagyon hibás, ennek okát ritkán megemlíti: Nehéz nyavalyajártas ember, azért az eszében hibás}

66 Az általam vizsgált forrásokban az írni-olvasni tudás a legritkább volt. Az emberek többsége ezek közül csak az egyik képességgel bírt, így gyakran találkozhatunk azzal, hogy egyedül magyar nyelven szol könyvbül is pedig azon nyelven olvasni tud.

I67 Sáfrány Gábor... sijárto Mesterséget tud csak magyar 159 Uo. 160 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/1/51/1748. 161 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/1/36/1744. 162 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/eXXVII/III/291/1780. Szála Egerszegrülell szökött Ábel Jakab Szatter Mesternek le ábrázolása [...] Fekete siirü hajú melyet hátul be szokott fonni egyik lába Bozás az az közönségessen seb szokott lenni a szárán [...] Egyik körme átal vagyon meczve midőn bőrt Szabott metzette által [...] németül jol magyarul törhető képpen beszél a Kártyajátékot igen szereti bvarátságos egyébaránt de a bor Ital közben garázda. 163 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/III/626/1773. Pakálla János [...] Kemény folytában való Beszédű [...] Öltözzete volt: Fekete közönséges fél Viselt széle tetejű süveg, fél viszel tfranczia kék ujatlan posztó Leibli, három sorjával való fejér bádog Gombokkal, fél-kék posztó Nadrág fűzött Batskor. 164 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/1/43/1748. 165 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/f 1785 XXVIII. IV. 353. 166 SchramF, 1964. 19. 167 B.-A.-Z. m. Lt. IV501/e XXVIII/III/238/1771. 276