A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése

privilégium volt, a 17. században kezdett leszállni a nép közé, a 19. században pedig már teljesen elterjedt. A csizma legfőbb éke a sarkantyú volt, amely a kezdetben kifejezetten nemesi kiváltság volt. A sokféle sarkantyú közül legfőképpen a nagytaréjút tilalmazták, mert az olyan sarkantyú nem egyébre hanem a ruhában való bujaságra és kényességre vall amelyet az Isten törvénye is tilt.

9

* Sárgarézből készült, s már nem a lovak irányításának a funkcióját töltötte be, hanem csak díszként szolgált a népnél. Természetesen igyekeztek ezt is a lehető legjobban díszesíteni kockás ezüst és selyem sinorral." Ugyanakkor a forrás alapján elkülöníthetünk Magyar Csismát,

100 Steklis [sarkas] avicska Csizmát, rövid szárú féket csizmát, kisded fekete Sarkantyús Cismát, sarkantyús bogárhátú sinoros czizmát, isesör(l) sinoros sarkanytus csismát.

m Alapanyagukat tekintve lehetett puha bőrből készült pl. a Borjú bör czizma és drágább, jobb minőségű, kemény csizmabőr, melyet sokszor lakkoztak, hogy még fényesebbé, keményebbé és vízhatlanabbá tegyék. A bogárhátú hasonlat minden bizonnyal a kitinre utal, mely fényes és kemény; valószínűleg ezt az előkelőbb, fényes, kemény csizmafajtát takarhatta ez a kifejezés.

102 A körözvények egy része feltünteti, hogy az illető milyen ünneplőruhában jár, illetve, hogy ez miben különbözik a hétköznapi viselettől. A férfiaknál főként a csizma volt az, ami az ünnepet legjobban kifejezte. Az egyik körözött személy Ünnep napokon pediglen sebasoba Sarkantyús Kordovány Cszizmábanjárt.

m A saruk vonatkozásában nagyon fontos volt az elnevezés. így megkülönböztettek német sarut,

m orosz sarut, angliai sarut, bagarja sarut. Sajnos nem sikerült kideríteni, hogy pontosan miben különböznek ezek egymástól, szabásukat, anyagukat tekintve. Alapvetően két nagy csoportra oszthatók elemeik szerint, így nyugatira és keletire.

105 A nyugati módra készült saru szárteteje egyenletesen kerek volt, szára hátul varrott. A legfontosabb különbség az volt, hogy nyugati módra kifelé varrták rá a szárat a talpra, így többrétű talp jött létre, s az orra hegyes volt (talán az angliai és német a saru ilyen jellegzetességekkel bírhatott). Előfordultak vegytiszta saruk is, de legtöbbször a nyugati és a keleti elemek keveredtek. Keleti elemek: a szártető keleti módra emelkedő volt, szára kétoldalt varrott, az orr-része szögletes volt illetve belülről varrták rá a szárra a talpat. A dokumentumok által említett bagarja saruja egy különösen erős és strapabíró saru volt, mert a bagaria nevű, elég drága, erős vízálló bőrből készült. 98 Czakó E., (szerk.) I. 1933. 364. A nagykun kapitány ruharendelete 1756. 99 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXV1II/II/107/1755. 100B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/1 V/296/1780. Scheiberthaim Antal [...] Fekete három ágban Pántlika nélkül bé fonott hajú, az haja isfülireföl vagyon tekergetve fekete Szemű fekete Sugár Bajszú, SötétKék Posztó Schmiszt, ugyan ollyan Szinü Teveszőr gombokkal, vörös Rássával ki bélelve hordoz, Káveszinü Posztó Kaputtya vagyon, s ugyan ollyan szinü Posztobul Németh Nadrágot viseli, fehér harisnyája és Magyar Csismája vagyon az lábán, Módi forma Uj kalapja leeresztve. Beszél Németül, Magyarul, és Charintiai Nyelven. 101 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/1812. Szélelly Lajosnak személlyés leírása, visel sarkantyús bogárhátú sinoros czizmát és szederjes posztó nadrágot, hasonló szederjes lajblit, fekete czondrát, fekete veres szélyű nyakra valót, magas tetejű kerekkalapot egyik testvére tartózkodik Szent-Miklóson, a másik van Apóidon. \02CzakóE., (szerk.) I. 1933. 63. 103 B.-A.-Z. m. Lt. IV501/e XXVIII/II/104/1755. Michaelus Csurdaly alias Hegedűs [...] csikós sökje hajú [...] jo furfangos [...] hoszu szűrt kék Nadrágot vieslö Ünnep napokon pediglen seba-soba Sarkantyús Kordovány Csizmában jár. 104B.-A.-Z. m. Lt. IV501/e XXVIII/II/245/1772. 105 Ortutay Gy, (szerk.) 1979. 430. 267