A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése

A nadrágnak is különféle alapanyagai lehettek: sötétkék Pukai posztó irhás Nadrág*

1 s öt ötkék Irhás nadrág, tatárka forma nadrág. A tatárka formakifejezés némi értelmezésre szorul. Egy kérdést vet fel, mivel ilyen ruhaforma, amihez itt a nadrágot hasonlítja, nincs. A lexikonok egyértelműen a hajdinát értik e név alatt, ami pedig egy takarmánynövény. Azt egyik helyen sem találtam, hogy milyen anyagból szőtték. Ha nem tartjuk pontosan magunkat a tatárka szóalakhoz, akkor találhatunk egy ún. tatár, tatárködmön elnevezést.

82 Egy ködmönhöz egy nadrágot hasonlítani elég furcsa. De ha e ködmöntípusnak azt a kifejezetten jellemző tulajdonságát vesszük, hogy egyszerű, hosszú, bokáig érő, akkor a mondatban betöltött szerepe alapján már értelmezhetjük úgy is, hogy a tatárka forma azonosat jelent a hosszúval, így a kurta gatya ellentéteként szerepe érthetőbb (mivel a forrás sehol nem használ olyan kifejezést, mellyel a nadrág hosszúságát fejezné ki, pl. hosszú gatya, így ez is alátámaszthatja, hogy a tatárka talán a hosszú szinonimája volt). A nadrág legelterjedtebb alapanyaga a daróc-posztó volt, melyet sokszor csak posztónak írtak. A forrásokban tanúi lehetünk annak is, hogy nemcsak az ing díszítése terjedt el e korban, hanem a nadrágé, pontosabban a gatyáé is.

83 Lengauer Jakab egy fekete viselt barchét soszlánc (kiüli) viselt, de más helyeken is találkozunk ezzel nadrág vagy paraszt vászony kittlP* néven. A körözvények nyelvezetére jellemző, hogy ha az adott szó a másik nyelvben csak körülírással vagy nehezen fejezhető ki, akkor az idegen változatot is odaírták zárójelben. A kittlit kifejezetten a 18. században és a 19. század elején német szabók készítették német nemzetiségűek számára, így a másik neve német nadrág, de ezt hordták az iparosok és a mesterek is. A 19. század végére teljesen elterjedt az országban. A kittli elnevezés legfőképpen dunántúli területeken voltjellemző. A legfontosabb ruha a közrend számára a bunda, a szűr és a dolmány volt. Felettéb szőrös ruhanemű a suba, ahogy Bél Mátyás határozta meg 1737-ben. Bizonyos tájakon azonban, így a Nagykunságon, a Hajdúságban és Dél-Borsodban bundának nevezték. Erdélyben és a Dunántúlon a bundák bizonyos változatát ködmönynek hívták. Későbbi nevén juhász suba vagy ótska juhászosan készült bunda. Igazi virágkorát a 19. században élte. A juhászsubán kívül volt ünneplő suba és asszony suba, gulyás suba is, amely valamivel rövidebb lehetett a juhász subától. A női és férfinép egyaránt hordta. Általánosságban véve juh börbül valók voltak. Az egyszerűbbek 5-7 bőrből készültek, az ünnepiek, a drágábbak 12-24 állat bőréből. Sokszor gallérjuk egész báránybőrből való volt, így eső ellen fel lehetett hajtani csuklyaként. A díszítés szerint megkülönböztettek virágos vagy irhás bundát is. Szent György naptól Szent Mihály napig szőrivel kifelé, Szent Mihály naptól Szent György napig szőrivel befelé viselték. A törött bőrből készült, legdurvább bundákat hájjal, zsírral állandóan kezelni kellett. A zsíros bunda avas, büdös szagú volt, ezért a 18. század második felétől többfelé bevezették, hogy Zsiros bundában tilalmas templomba menni. Bár rossz időben a társadalom minden rétege használta, a tehetősebbeké cafran81 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/IV/294/1780. Sörös János [...] Nyérott Bajuszos Hasonló sinü Nyérott bajusu, sötötkék Irhás nadrágban Csizmában és fekete Csákóban, hol pedig Sipkában, és téli fekete Süvegben szoikott járni. 82 Bokáig érő ködmön más néven csöves, leginkább díszítés nélkül való ormótlanabb, alul szegetlen, álló nyakkal, elöl keskeny prémmel. Ortutay Gy., (szerk.) 1979 III. 293. 83 Sehi Ferencz esküdt fehér posztó nadrágban fekete három soros zsinórral - Csüdi György sárga kékkel öszve vert zsinórral ki hányt nadrágba szökött el. Schram E, 1964. 23. 84 B.-A.-Z. m. Lt. 501/e 1790/200. 263