A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése

hajtípusait, akkor kiderül, hogy ez a hajtípus a legjellemzőbb az alföldi területeken és az ezzel határos vármegyékben volt, így például Borsodban és néhány dunántúli területen. Erdélyben ritkábban, a Délvidéken pedig elenyésző számban fordult elő. A Felvidéken és Horvátországban egyáltalán nem találtam rá adatot, ami esetleg azzal magyarázható, hogy ez a haj viseleti forma kifejezetten a magyar etnikumra volt jellemző. Ettől valamelyest eltért a kölönböző nemzetiségek és az idegenek hajviselete. A 18. században osztrák és nyugati hatásra terjedt el, hogy a hajat három- vagy több ágú fonatba eresztették. Ezt a hajtípust, bár később kifejezetten magyarosnak tartották, több nemzetiség is átvette, így például az oláhok a 19. századtól. Találkozhatunk három-, öt- és hatágú fonattal is, meg-esmértszik ábráztjárul, hoszszú három águan befont gesztenye szinti hajú, hasonló szemötdökü, fülei mellet t-is három águan öszva szokta haját viselni és úgyfülin körül tekerve hordoznia A rövidre nyírt haj a nép körében csak 1848 táján kezdett elterjedni a katonaság hatására, ahol a rövid haj követelmény volt. Fekete el nyirott hajú, vagy egy másik helyen: nyirott hajú melly mind az ám valamennyire meg nyött vala.

45 Az újoncok haját bevonuláskor rövidre nyírták, mint a személyleírások ezt dokumentálják. Az alföldi pásztorokra kifejezetten jellemző volt, ahogyan a halántékon lévő hajukat csigásán felgöngyölítették és a fej hátsó részén a hajat rövidre nyírták. A 19. század közepétől főleg a fiataloknak volt rövid a haja, míg az Öregeké hosszú. A rövid haj alatt általában az olyan hajat értették, amely nem lógott rá a hátra vagy a mellkasra, így a rövid haj legtöbbször a nyakszirtig ért. A pásztorhajnak többféle elnevezése is volt pl.: körhaj vagy fazékhaj, de ezek csak a tizenkilencedik század ötvenes éveitől váltak általánossá. A körhajnak is több különféle fésülési módja terjedt el. A kiskun pásztorok a hajukat kifelé fésülve hordták, míg a moldvai csángók a halántékukat borotválták. A nyugati hajdivatok nagyban hatottak a magyar hajformák változására. A 16. században átmenetileg elterjedt a tarkó borotválása, amit még korunkban is kifejezetten lengyelesnek tartottak. Franciás volt a vállig érő fürtös haj, a kopasz fej pedig természetesen törökös volt. A magyarokat általánosságban a hosszú haj viselete jellemezte. Ezzel állt ellentétben a rövid haj, amelyet a 18. sz. végén és 19. század elején németesnek tartottak, ellentétben az ősi hagyományos hosszú hajviselettel. Ugyanakkor bizonyos nemzetiségeknek is eltérő hajviselete volt, így például a rácoknak, akik egy személyleírás alapján a magyarhoz nagyon hasonló hajat hordtak: fekete... hajú kit is elöl Ráczossan béfonyva szokott hordoznia Érdekes kérdés, hogy mi volt az, ami alapján a személyleírást készítő különbséget tett a magyar és a nagyon hasonló szerb hajviselet között. A körözőleveleket, melyek gondosan igyekeztek leírni az illető ruházatát és hajviseletét, csak egyetlen módon lehetett kijátszani, mégpedig úgy, ha a körözött új ruhát és hajviseletet csináltatott. A ruhaviselet megváltoztatásával sehol nem lehet találkozni a forrásokban (nyilván megfizethetetlenül drága lett volna), a hajviselet megváltoztatásával viszont annál gyakrabban. Van, aki a börtönévek letöltése után nyiratkozott meg;

47 van, aki a börtönből, vagy a közmunkából való szökés miatt próbált meg új frizurát ölteni, hogy a körözvények segítségével ne lehessen ráismerni. Általában sikertelenül próbál44 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/IV/309/1782. 45 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e 1790/204/4873. 46 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/IV/355. 47 A Betsei Tömlötzböl való elerszetése után megnyiratattván, nyirott vörös hajú. Bács megye. Schram F, 1964. 11. 257