A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése

a pénzhez a cseléd nem tisztességesen jutott, ha ilyenekre telt neki. A 19. század elején jelentek meg a szűcshímzések mintájára az egyre színesebben kivarrott szűrök a kanászok, juhászok viseletében, akik 1827-ig ruhaszerződésekben próbáltak alkudni ezek megszerzéséért, mert rendelet tiltotta, hogy a ruhabér ezt tartalmazza. A pásztorok és a parasztok jó része is zsíros ingben és gatyában járt. A zsírral való átitatásnak kettős funkciója volt: amellett, hogy vízhatlanná tette a ruhát, azt puhán is tartotta.

12 A magyar ruha csak lassan kapott nemzeti színezetet, a Rákóczi-szabadságharc leverése után. A 18. században presztízs lett az újdonságok mielőbbi beszerzése, ez azonban anyagilag csak bizonyos rétegek számára volt megengedhető. A kialakult német szabóságok által képviselt nyugati stílusáramlat a közép- és kisnemeseken keresztül egészen a parasztpolgárokig hatott. A jelentős németesítő hullám miatt a német ruhadarabok egyre jobban háttérbe szorították a magyart. Ez egészen II. József uralkodásáig tartott, amikor a nemzeti ellenállás jeleként felelevenítették a magyar ruhát,

13 mely a mentét, a dolmányt és a nadrágot jelentette. Ezek kezdetben kifejezetten nemesi privilégiumok voltak, de az általam vizsgált időben már nemcsak ehhez a rendhez kötődtek, hanem rendi jelentés nélkül az egész nemzet jelképévé váltak. A felelevenített ruhaviseletből azonban már nem lehetett kitörölni a német hatásokat. így csak a kihívóan német ruhadarabokat mellőzték, mint a fekete háromszögletű kalapot vagy a harisnyát. A szűk nadrágot, ami ugyancsak német hatás volt (a hagyományos magyar nadrág bő volt), már elfogadták magyarnak. A leggyakoribb ruhaanyag a szűrposztó volt, vagy esetleg más, olcsóbb anyagféle, amely a felsőbb rétegekben már nem bírt jelentéssel vagy presztízzsel. A parasztok a szőrme megválasztásában is elkülönültek a nemesektől. Fürtjével befelé fordított báránybőr subát viseltek a közrendűek. Gyakorlatilag a szűrposztó és a juhbőr lett a közrend viselete. Ilyet nemes ember csak gyászban viselt: keservek mentől durvább fekete posztóba öltöztenek, mentéjek bélése fekete báránybőr.,

14 A nemességen belül területileg is voltak különbségek, így az erdélyi nemesség 1759-től kötelezte magát arra, hogy ezüstgombokat fog hordani, hogy így különítse el magát az úri nemzet más tagjaitól. A parasztoknál nem volt lehetőség arra, hogy a ruházatukat rövidebb időközönként megújítsák, ők szinte mindig a régi divat szerint jártak. 1. Hajviselet Wortley angol követ 1717-ben írt felesége levelében Magyarországra vonatkozóan megjegyzi: Ali the Wienna beauties are ofthat countryP Kővári ugyanerről már sokkal nagyobb lelkendezéssel ír: a magyar nemzet jellegének sok szép oldala van, de azt még külföld is megadja, hogy e három, a magyar zene, a magyar nyelv s magyar nőnem csakugyan szép.

]6 A női körözvények jóval kisebb számban fordulnak elő, mint a férfiakról szólók, így mind a hajviseletükről, mind ruhaviseletükről szóló ismertetés jóval szegé12 Györfjyl., 1938.59. 13 II. József németesítő rendeletein úgy megindultak a magyarországiak, hogy akik német ruhában jártak mind elhány ták, bajszukat megnevelték, magyarul beszéltek még a németek is, akik vagy régen a magyar királyok által nobilitáltattak vagy indigenáltattak s jószágokat bírnak. Mind elhányták a német köntöst. Pozsonyban akiknek legkisebb német ruhájok volt is megtámadván, mind leszaggatták, hasogatták róluk. Rettegi Gy, 1970. 425. 14 AporR, 1972.69-70. 15 Kővári L., 1988.444. 16 Kővári L., 1988.429. 253