A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

(25 dénár), gránát (5 Ft); selyemszövetek: dupla veres és zöld bársony (7/6 Ft), virágos bársony, karmazsin atlasz, velencei veres kamuka (4 Ft), dupla veres tafota, tabit, egyéb szövetek: csemelet (75 dénár), bécsi muhar, kanavász, velez (28 dénár). Új szövet a fodoriller nevű olcsó iglaui posztó (60 dénár) és még olcsóbb a kentula (55 dénár).

94 A limitáció is jelzi, hogy a legdrágább és legolcsóbb szövetek között akár harmincszoros árkülönbség is lehetett, s a vörös textília mindig drágább volt, mint a másféle színű. A céhek minden megrendelőt kötelesek voltak kiszolgálni, a kassai céh megrendelői között az 1730-as években „fegyverviselő vitézek, militaris emberek számos szolgái, béresek, udvari cselédek" voltak,

95 s ez a felsorolás is jelzi, hogy a hadsereg mind a törökkorban, mind a 18-19. században a legjobb megrendelő volt, hiszen „mundurt", mundért általában nem egyet kellett készíteni. A kassai tanács 1727-ben rendelte el a következő szabó-limitációt, amelyben a luxusviseletek még gazdagabbak, ugyanakkor még szélesebb a választék az egyszerűbb termékekből.

96 A skarlát és gránát nevű szövetből készült dolmányokat, sőt nadrágokat „ezüst és arany borítással" készítik, de van „vitézkötéssel" is. A fajlondis és pádvai (páduai) dolmányt selyemzsinórral díszítik, de készítenek dolmányt és nadrágot cselédnek is. Új viselet a „német mántli", azaz kabát. Igen díszes (csipke, galand), s „halhíjazott" vagyis halcsontos bársony vállat is varrnak női viseletként. A kassai szabók listáján külön szerepelnek a „főasszonynak való" ruhák, így „a selyem posztóból arany borítással csinált mente", illetve „kötéssel, paszománnyal avagy virágos kötéssel csinált mente". A dolmány és a mente a rendi korszak végéig megmarad a nemesi viselet alapjának. A paraszti viseletet általában a mezővárosi szűrszabók készítették, de a 17. század első felében Kassán is gyártottak vásári terméket szűrposztóból. A 17. századi kassai árszabásokban nem mindig jelennek meg külön a csapók termékei, ezeket néha a szabók is árulták. Egy 1625-ben Kassán készült árszabásban a szabókéi között sorolják fel a csapók áruit, akik ekkor fehér és szürke szűrposztóból, ennél durvább darócból dolgoztak, de végekben is árulták a szűrcsapók termékeit, a jó darócot, szürposztót, nemezt, illetve késztermékeiket: tarka pokrócot, hagymánt (lópokrócot).

97 1635-ben Kassa tanácsa a szűrcsapócéh termékeinek árát is megszabta, egy vég szürposztót 5,50 Ft-ért, egy fejér szűrposztó singjét 21 dénárért adhatták, a legolcsóbb a tarka pokrócnak való volt, 15 dénárt kérhettek singjéért.

98 A felföldi, főként gömöri szűrkallókban készült anyagból leginkább hosszú szűröket, illetve rövidebb ujjast és nadrágot készítettek. Az említett 17. század eleji árszabás a méretre készült ruhák között szűrdolmányt és nadrágot is felsorol a termékek között („béresnek való daróc dolmány, szűr nadrág"), ugyanekkor árulnak olyan „darócot", amelynek ujja és gallérja „posztózott", vagyis finomabb szövettel van bevonva (1,25 Ft), ugyanez az ujjas posztó nélkül 25 dénárral olcsóbb.

99 94 SFLIV. 1001/bLimitatiok (1626-1744). 95 VSM CA ML Krajöiri P. 8. 478. 96 Anno 1727 die27 Februarii az tekintetes nemes magistrátusnak nagy jó patrónus urainknak parancsolatjából az becsületes szabó céhnek limitaciója. AMK Cehalia Krajöiri. 97 SFL

IV. 1001/b Limitatiok (1626-1744). Közli: Dongó Gyárfás 1910. 291. p. 98 Kerekes 1901. 432. p. 99 SFL IV. 1001/b Limitatiok (1626-1744). 207