A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

az artikulusok továbbadása azonban a vidéki céhek és filiájuk vonatkozásában már nem működött. A szabályzat egyenesen megtiltja, hogy a tállyai céh vidéki fiúcéhet, ún. filiális céhet állítson fel és annak a Kassától kapott privilégiumot kiadja.

58 A céhhez tartozó vidéki szabó, az ún. filiális céhalista a tállyai céh tagja, igaz, a díjnak csak a felét fizeti, köteles azonban megjelenni az év elején, Vízkeresztkor tartott tisztújításon, s ő is a kántorokon fizeti a taksát. Legények és inasok (18-19. század) A céhélet 18. századi megmerevedésének beszédes példája a kassai legény-szabályzat 1722. évi megújítása: „Ezen nemes szabad királyi Kassa városában levő Szabó legények társaságának régi eleinktől reánk maradott szép rendinek és törvényeinek megtartások, állandó és megmaradó articulusok, az mellyek is újíttattak 1722 esztendőben die 3-tia Maji".

59 Szinte hihetetlen, hogy az 1570 óta eltelt másfél század alatt alig változott a rendtartás. Az új szabályzatban a céh két bejárómestert bíz meg, hogy a legények „társaságának ügyes-bajos dolgait folytassák", s aki engedetlen velük, az büntetésre számíthat. Az új szabályzatban is szerepelnek a kántorok, a negyedévi jeles napok (Újév, húsvét 3. napja, Szent János- és Szent Mihály-nap), „az mely négy kántori napokban a bejáró mestereknek szabad authoritása legyen az első dékányok választásában. A második dékányok választása pedig a társaság authoritása és választása legyen igaz voxok szerint és nótáriusnak tételek az szerint." A rendtartás abban sem változott, hogy a fődékán választása most is az anyacéh képviselőinek joga marad, s csak a második dékánt és a jegyzőt választhatják voksaikkal a legények. Ha egy szabólegény Kassára jön „és műhelye adatik", 6 dénárt fizet a ládába, az atyamesternek pedig 3 pénzzel tartozik, ugyanannyit kérnek tőle „feltételpénz" gyanánt. Az 1722. évi rendtartás is megemlékezik a legények között gyakori véres összetűzésekről: „valamely legény haragbúi fegyvert avagy kést rántana egyik a másik ellen, büntetését ne tudja". De dívott még a legények között a hajhúzás szokása is, aki ugyanis „haragbúi egymás haját megvonná", 2 font viasz büntetésre ítélik. A kártya és egyéb szerencsejáték itt is szóba kerül, az ismételt tiltás jelzi, hogy a pénzre játszott játékok igen népszerűek voltak az ifjak körében. Az utcai hangoskodás és összetűzés is mindennapi lehetett, büntették ugyanis, ha a legények az utcán vagy a piacon sétálva egyik a másikat „taszigálással avagy hajingálásssal illetné".

60 Az új szabályzatban is erősen tiltják a kontárkodást, vagy azt, ha egy legény kontárnál vállal munkát, büntetése 1 tallér. A céh kiváltságait és a mesterség színvonalát őrizték azzal, hogy olyan legényt nem vettek fel, aki „nem céhes helyen" tanult, vagyis olyan helyről jött, ahol nem működött szabócéh. Ha idegen legény jött a városba jelentkeznie kellett az atyamesternél (1722-ben Szálai Szabó János töltötte be ezt a tisztet), s ahová az küldte, ott kellett a jövevénynek maradnia, „magának műhelyet ne szerezzen" - írja a rendtartás. Az atyamesternek ajándék járt a legényektől, ezt a közös ládából fizették. A mester lakást és ellátást adott a legénynek, s a szabályzat elítélte az ellátás miatt panaszkodókat: „valamely legény ura étke ellen szólana, annak itten műhelye ne legyen". 58 ...valamely filiális céhnek ezen céhtűi való felállítása és az privilégiumnak más helységben való kiadása ezen Királyi Articulusoknak elvesztése alatt tiltatik. (1783) VSM CA M. KrajŐiri P. ő. 486. 59 VSMCAM. Krajöiri. 60 VSMCAM. Krajőiri. 195