A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

termékek ellenőrzése alól a kassai szabókat. Mádon a remek készítésekor 12, a céhbe való beálláskor 36 Ft-ot kellett az ifjú mesternek fizetnie. Egy évvel korábban, 1727-ben Tállya hegyaljai mezőváros szabómesterséget űző lakosai bízták meg három társukat, Szabó Pált, Bobrovnyiczky Szabó János és Kerthelyi Szabó Jánost, hogy hozzák el a kassai céhtől artikulusait, melyeket ezúttal is a városi magisztrátus állít ki.

53 Az artikulusok ismét a kassai céhszabályzat alapján íródtak, a kántorok, vagyis a céh bejárásának és a választásnak évi négy napja azonban a tállyai szokásokhoz igazodik, megmarad a Vízkereszt, de a második kántor húsvét 4. napjára esik, a nyári Szent Jakab, az őszi Szent Márton napjára. A kassai céh nemcsak a régió vármegyéire volt hatással, hanem távolabbi vidékekre is. Ezt igazolja, hogy 1725-ben a Bihar vármegyei Margita (Mező-Margita) mezőváros szabóinak is kassaiak adtak artikulusokat.

54 Az oklevélben Kassa város főbírája, Vancsai István és szenátorai engedélyezték a szabályzatot, amelyet a kassai céhtől vettek át a margitai szabók képviselői, s vittek haza városukba. A Gömör vármegyei

55 Ratkóról, ahol korábban, a 17. század elejétől (vagy a 16. század végétől) a régió egyik legvirágzóbb szürcsapócéhe működik, 1718-ban fordulnak Kassához szabó-artikulusokért a mesterek. A kassai tanács a privilégium arengájában megemlékezik, hogy Kassa város és a kassai anyacéh (maternae artis sartoriae seu confratemitatis) kötelessége: a céhek terjesztése és ezzel az idegen kézművesek marasztalása, letelepítése {propagationem ceharum... permansionem incolarum regni indegenarum).

56 A ratkói céh mesterei, Rompanik Mihály, Juhász István, Rosik János, Hupka János neve jelzi, hogy az itteni szabók jórészt szlovákok, feltehetően a kassai szabócéh ezért adta ki latin nyelven nekik az 1628. évi III. Ferdinándtól kapott artikulusait, hiszen a magyar céhek általában magyar nyelven kapták a szabályzatot. A céhek működésében fordulópontot hozott Mária Terézia szabályozása, s a 18. század végén, 1783-ban Tállya is a néhai királynő rendeletére hivatkozik, amikor Kassától újabb szabályzatot kér azután, hogy földesurától, Trauthson hercegtől már korábban kapott működéséhez engedélyt. A tállyai szabók azért kívánták rendtartásukat „renováltatni", hogy a Mária Terézia által kiadott céhszabályzatnak megfeleljen, s erre a legmegfelelőbbnek ismét a kassai artikulusok mutatkoztak. Az új diplomatikai divatot követő füzetformájú oklevél arengájában a szerkesztők megírják, hogy az eredeti artikulusokat Kassa kapta II. Ferdinánd királytól azzal a joggal együtt, hogy „más céhekkel is közölhető(k)", s így ezen „transactio" vagy „általadás" erejével a tállyai szabók is elnyerhették „nagy fáradságuk és sok költségük által".

57 Az anyacéh és a mezővárosi kisebb társulat viszonyának jogi alapvetése mellett a kassai és tállyai céh kölcsönösen engedményeket ad egymásnak, a tállyai mesterek fiai „Kassán a céhben úgy állhassanak, mint szintén az kigyelmek [= a kassaiak] fiai, és az őkegyelmek fiai is hasonlóképpen Tállyán". A céhbe való kölcsönös felvétel mellett megegyeztek a vásárokon való kölcsönös részvételben is, s ha előfordulna, hogy Tállyán vagy Kassán nem találnak helyet a vendégek a vásárban, kölcsönösen megorvosolják a „fogyatkozást". A tranzakció, vagyis 53 VSM CAM. Krajőiri P. ő. 504., SFL

IV. 1001/b 60/59. 54 Az Margitai böcsülletes Szabó Céhnek innen kiadott articulusoknakpárja, mellyet kiadott az Kassai Nemes Szabó Céh in anno 1725. die 2 mensis Januarii. VSM CA M. Krajöiri P. ö. 490. 55 A gömöri szabókról vö. Gyulai 2005. 56 VSM CAM. Krajöiri P. 6. 491. 57 VSM CA M. Krajőiri P. C. 486. 194