A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

Anyacéh és fi Hál is Jászon, a premontrei prépostság székhelyén előbb az egyházi földesúrtól kapnak szabályzatot a szabók 1637-ben,

45 később azonban ők is Kassát választják anyacéhnek, s 1692-ben a kassai tanács állítja ki a jászói szabócéh artikulusait.

46 Az anyacéh a jászói céhmester, Lévai Mihály és Táncos György szószóló kérésére bizonyos változtatásokkal Jászónak is az 1628. évi kassai magyar nyelvű szabályzatot adja ki. A jászóiak is negyedévenként gyűlnek össze, az első bejárást és egyben a céhmester-választást Szent András- napon, vagyis novemberben, a második összejövetelt karácsony harmadnapján, a harmadikat húsvét harmadnapján, a negyediket Úrnapján tartották. A mesterré válás processzusánál Jászon is közreműködik a város tanácsa. A legénynek előbb 8 Ft-ot kell fizetnie, majd megválasztásakor egy év alatt 30-at, amíg ezt nem teljesíti, nem házasodhat meg, s mesterebéddel is tartozik. Jászon is tilos a céhen kívüli ipar, egyedül csak a török elől idemenekült egri püspök tarthat udvarában saját szabót, de ezt is évente kell szerződtetnie, akárcsak Kassán a főkapitányoknak és főtisztviselőknek. Az inas 2 vagy 3 évre szegődik. Itt is megengedik, hogy a szabók a posztómetszést is gyakorolják. A mestereknek joguk van a jászói vásáron az árut ellenőrizni, a kassai szabókat, az anyacéh tagjait azonban nem vizsgálhatják. Kassa anyacéhes joghatósága, amely a Pentapolis jogrendjében gyökerezett, Abaúj vármegyén túl számos északkelet-magyarországi szabócéh alapítására kiterjedt, mivel a legtöbb céhnek nem volt királyi vagy nádori szabályzat a birtokában. Ezek általában a kassai céhhez fordultak, s az így létrejött fiúcéhek vagy filiálisok kénytelenek voltak a királyi város céhét és tanácsát fensőbbségüknek elfogadni, hiszen a kassaiaknak joguk volt kiváltságukat a régió kézműveseinek közvetíteni, mégpedig a kassai magisztrátuson keresztül, a privilégiumot ugyanis a főbíró és a kassai esküdtek, szenátorok állították ki. 1648-ban a hegyaljai Liszkán (ma: Olaszliszka) élő szabók nevében Mérai Szabó András, Szádvári Szabó András, Kallói Szabó Ferenc fordultak a kassai szabócéhhez, hogy szabályzatukat nekik átírják {transcribi et transumi curani). Az oklevélbe az 1628. évi magyar nyelvű kassai privilégiumot másolják be a kassai főmesterek, Papi János, Nádaskai János és Kassai András.

47 A kassai társaság mint anyacéh annyifelé adott artikulusokat, hogy sokszor maga sem tudta, melyik céh él a tőle kapott szabályzattal a régióban. A miskolciakról is úgy hitték, hogy csak az ő kiváltságukkal élhetnek, nem tudták, hogy a miskolciak az egri céh szabályzatát kérték maguknak a 17. század elején, ezért arra hivatkozva, hogy a miskolci szabó céh is Kassa statútumait használja, 1721-ben előjogokat kértek a helyi szabóktól a miskolci vásárban. A miskolci szabók azonban ragaszkodtak elsőségükhöz a miskolci vásárban, céhük régiségére hivatkozva, s büszkén mondják a vármegye előtt, hogy nekik még II. Ulászló adta kiváltságaikat, melyeket I. Ferdinánd később megerősített.

48 Északkelet-Magyarországon még a 18. században is megmarad a kassai szabócéh mintaadó szerepe, amellyel a kassai mesterek egyben a piaci térhódítást is biztosították a régió vásárain. Bár a hegyaljai Bodrogkeresztúr szabóinak 1721-ben földesuruktól, illetve 45 Érié. ti. 1976. 225. p. 46 VSM CAM. Krajőiri P. ö. 483. 47 VSM CA M. Krajőiri P. fi. 489., SFL

IV. 1001/b 60/23 (Másolat) 48 Klein é. n. 2. p. 192