A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

hetjük a szabad királyi városok, köztük Kassa legkorábbi céhszabályzataival.

12 Az írott források feltárásában és közlésében új korszakot nyitottak a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének limitáció-kiadványai, mind a szabók, mind a többi viseletet gyártó mesterség árszabásai között számos Abaúj vármegyei és kassai iratot találunk.

13 Munkánkhoz újabb, eddig csak részlegesen feltárt levéltári forrásokat kutattunk, így a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum céhes gyűjteményét, Abaúj vármegye levéltárát, illetve Kassa Város Levéltárának Cehalia című fondját. Céhek és az „ urak szabói" (16-17. század) A szabóság újkori történetére vonatkozó források azt mutatják, hogy ez a mesterség - talán egyedülállóan - a középkor végi virágzást követően nem mutatta a hanyatlás jeleit, s ebben a speciális alapanyag játszott döntő szerepet. A nyugati textiláruk árának csökkenése, a luxusáruk mellett az olcsóbb külföldi posztóknak a külkereskedelemben való tömeges megjelenése szinte kizárólag az exportból származó szövetet terjesztette el Magyarországon, s bár a posztók ára csökkent, még mindig elég drágák voltak ahhoz, hogy elkészítésük megoldhatatlan legyen a háziipar keretei között. A külföldi finomabb szövetekkel csak a helyi (főként gömöri) csapók által a kallókban készült szürposztó vagy az olcsó, előbb Törökországból, majd Erdélyből származó abaposztó versenyzett, a külföldi alapanyag azonban inkább a városi, mezővárosi fogyasztók, a nemesi réteg, az utóbbiak a kevésbé tehetősek, illetve a falusi és mezővárosi parasztság igényeit szolgálták ki. A háziipar inkább az asszonyok szőtte len- és kendervásznakat dolgozta fel, a posztók a kézműves ügyességét kívánták meg. Kassa első szabókat illető céhkiváltsága 1457. december 12-én született, a kassai tanács ekkor engedélyezte a szabócéh (Schneider Czeché) német nyelvű céhszabályzatát, a hártyára írt oklevél ma is megtalálható Kassa Város Levéltárában (2. kép).

14 A céhalapítást 146 l-ben a Városkönyvbe (Stadtbuch) is bejegyezték.

15 Már a kassai városi kiváltságban megjelenik a törvényes születés és a tanulóidő kitöltése igazolásának kötelezettsége, csak ezek birtokában vették fel ugyanis a legényt a céhtagok sorába 2 aranyforint és 8 font viasz lefizetése mellett. Az oklevél tartalmazza a mesterremek leírását, majd megtiltja, hogy bárki idegen szabóterméket vagy ruhát {mit fremdem Schneiderwerg und claiderri) hozzon be Kassára, kivéve az országos vásárokat, elkobzás terhe mellett. A lefoglalt áruk fele a tanácsot, másik fele a céhet illeti. Ugyanakkor tiltják a céhen kívüliek munkáját is, működésükkel fel kell hagyniuk. Már a középkori szabályzatban feltűnik az a később is gyakran említett gyakorlat, hogy a legények (Gesellen) hétfőn nem szívesen dolgoznak (feltehetően a vasárnapi tivornyák miatt), ezért megtiltják nekik a hétfői henyélést, a munkából való elmaradást, különben 1 font viaszra büntetik őket.

16 A Városkönyv bejegyzése szerint a kassai céh a város tanácsának hatósága alatt állt, ugyanakkor a város lakosai csak hozzájuk fordulhattak, ha ruhát akartak varratni, s nemcsak Kassán, hanem a város körzetében is (bey der Stadt oder aufdem Landé)}

1 12 Tandlich 1997. 13 Flórián (szerk.) 1995; 1998. 14 AMK Cehalia Krajőiri 1457. Közli: Klein é. n. 15 Kemény 1903. 16 AMK Cehalia KrajCiri. Közli: Klein é. n. 17 Kemény 1903. 184