A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Bodnár Tamás: Birtokos nemesség Borsod vármegyében. A Móré család

FÜGGELÉK Csatóházi Móré István szendrői kapitány végrendelete, Szendrő 1648. december 2. Én csatóházi Móré István az én Kegyelmes uramnak az felséges III. Ferdinánd romai császár és Magyarországi koronás király urunk ő felsége szendrei végházának főkapitányja, meg emlékezvén az én teremtő Istenemnek én reám minden érdemem kivől ingyen való nagy atyai kcgyelmességéről és gondja viseléséről, ki az én anyámnak méhétől fogvást engemet ez óráig (az mint hiszem ezután is míg az árnyék életben tart) nem hagyott sem lelki sem testi jóval és áldási nélkül, hanem mind azokat nagy bővséggel én reám, nem csak kiterjesztette, de ugyan ki árasztotta; mert midőn engem gyenge s neveletlen állapotomban, szüleimet e világból ki szólítván, azoknak gondjuk viselésétől elmarasztott, azonnal szüleim helyett való istenes atyámfia, az néhai és boldog emlékezetű Berentey Gáspár édes anyámról való becsületes fő ember bátyám keze és gondviselése alá rendelt és adott: kinek gondviselésével a romai ecclesiaba is be állatott; külső képpen pedig oskolabeli tanításban is neveltetett és tartatott s mind addig azon atyafiúi gondviselése rajtam levén, míglen az halál által az is kiszólitatott; mind iffiu emberkorban jutott állapotomban hagyott és naprul napra áldását rajtam öregbítvén, midőn ő szent felségének ugy tetszett, ez világi áldási között legfeljebb való áldásából istenes keresztyén és én tőlem eléggé meg nem köszönhető s böcsülhető vallásomon való szerelmes társsal, néhai jó emlékezetű Herencséni István árva leányával Herencséni Orzsébettel meg áldott vala, az kivel együtt tizenhárom esztendeig istenes élettel, becsülettel, jó hirrel és jó névvel és testi táplálásunkra való jókkal is büvségesen meglátogatott, kivel való életemben szép fiakkal és leányokkal is meg áldott volt, de azokat az ő titkos tanácsából és rendeléséből, a mikor ő felségének úgy tetszett, még apró és neveletlen korukban mi tőlünk el vévén ez nyomorúságnak völgyéből, magának az örök boldogságnak bírására be vitte, kik noha siralmasok, de minthogy ő adta volt. ő vette el is, áldott legyen az ő szent neve érette. Engemet pedig meg ez világban tartván, meddig nem tudom, de tudom ugyan, hogy ha ideje bizonytalan is, a vége bizonyos. És noha az ő ingyen való áldásából mind testemben szenvedhető mind elmémben s akaratomban elégedendő állapottal vagyok, mind az által az mint feljebb írám, nem tudván mikor kívánja meg testemből az én lelkemet magának, hogy valami hirtelen halállal (kit Isten távoztasson jó voltából) ha tanál is, az én végső testamentalis dispositiomat és akaratomat az én Istenemnek én kezemben bízott kicsiny girácskámból és javaimból (minthogy Isten nekem gyermekimet nem hagyott) szabados akaratom szerint így írtam be az mint következik : Elsőbben is tudom, hogy az halandó életből az hallhatatlanságra megyek által. Az én lelkemet ajánlom az én Istenemnek kegyelmes kezébe, testemet pedig az ő anyjának az földnek az honnan vétetett volt is, az jövendő dicsőséges feltámadásnak boldog reménysége alatt, kit eltemettetni kívánok és hagyok a szendrei temetőn az én szerelmes feleségem mellett, én hozzám illendő becsülettel. Továbbá mivelhogy életemben az háládatlanságot az mint az én gyarlóságom szenvedhette szántszándékkal követni nem igyekeztem, így hogy holtom után is háládatlannak kicsiny javaimból ne találtassam, hanem elegendő képen még is tehetségem szerint az romai (egyház) szűkölködő tagjaihoz megmutassam: 1. Tehát elsőbben is, mivelhogy én mind inkább a szegény édes üdvezűlt feleségemmel kerestem az mim vagyon Herencséni Orzsébettel, hanem hogy meghalt szegény édes feleségem az után kértem meg az Csorbaköi jószágot, melyet ö utánna bírtam, de Nyárádot s Telekest ő vele egyetemben váltottam ki pénzen. így azért immár ezen Csorbakői jószágban szabad dispositiom vagyon. Mivel azért az én szerelmes feleségem kért életében is s mind halála előtt, hogy én azon Szuhogy nevű falut, holtom után egyházi személynek hagyjam, ha meg nyerhetem. Azért azon Szuhogy nevű falumat Csorbakűvel együtt hagyom az itt való páter Jezsuitáknak, mely falu vagyon ugyan Borsod vármegyében, mind Csorbakűvel együtt, ki mostan puszta vár. De ilyen conditioval, hogy ő kemék más secularis embereknek ne adják, hanem itten az isteni szolgálatot continuálják ő kemék. Az mellett az szalonnai szőlőmet is mind ő kémeknek hagyom, az melyeket mind az édes feleségemmel kerestem és ugyan Szalonnán egy nemes házhelyemet is melyet az Bariusok birtak, kit Vataiaktól nyertem örökbenjói lehet az előtt ezer forinton vöttem volt, de már örök. Az mellett hagyok ö kémeknek készpénzt ezer tallért, ugy hogy az templomra építsék ő kemék ugyan itten Szendröben, és annak utánna, ha mód leszen benne, vigyék oda mind az szegény 170