A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Bodnár Tamás: Birtokos nemesség Borsod vármegyében. A Móré család

Felső Magyarországi végházaknak metropolisa vala, annyira elromlott s elpusztult s elfogyott minden részében és épületében s mind lakosiban, hogy nem hogy országot oltalmazhatna, de az maga oltalmára is minden bizonnyal erőtelen és elégtelen. ... Hanem az három esztendők alatt elmaradott gratuitus labort,

88 hogy in laboribus nagyságtok és kegyelmetek ... mentül hamarabb és késedelem nélkül siessen beszolgáltatni ... /Ezt/ semmi egyébre nem fordítom, hanem nagyságtok és kegyelmetek házára, hisz én is haza fia vagyok, inkább akarom ez magam költségét is hazám házára költeni, mint magam hasznára."

89 Szunyogh Gáspár 1639-ben vette zálogba a szendrői várat a hozzá tartozó uradalommal együtt. 1646. január 11-én jelentette a pozsonyi kamarának, hogy két és fél éve anyagi gondokkal küzd, ami miatt el akarja zálogosítani Szendrőt és tar- Móré István aláírása tozékait. Mint írja, két jelentkező is lenne, (B-A.-Z. M. Lt. IV-501/b. II. I. 82.) az egyik Móré István várkapitány, a másik Rákóczi György fejedelem. Előbbi azonban nem alkalmas arra, hogy a zálogösszeg egészét letegye, ezért Rákóczinak zálogosítja majd el. A kamara március 1-én kelt válaszában erélyesen tiltja ettől Szunyoghot, mindenképpen ragaszkodnak a várkapitánynak történő zálogosításhoz. ígérik, hogy Móré majd gabonában állja az aukcióra kerülő uradalom árának egy részét. Szunyogh Gáspár május elején írt válaszában mégis Rákóczit jelöli meg potenciális vásárlóként, mivel Móré már nyolc hónapja nem képes kifizetni az uradalomért megígért összeget.

90 Ezek után merült fel a fizetőképes Wesselényi Ferenc neve, aki gond nélkül kifizette 1646. június 12-én a tizenkétezer forint zálogösszeget. A zálogosításra május hónap folyamán került sor. Murányból ekkor írta Móré a megyének, hogy neki és Wesselényinek Pozsonyba kell mennie. Megjegyzi levelében, hogy a gratuális labort beszolgáltatta ugyan a megye, de a deszka restanciában maradt, és az építésnek is most volna az ideje. Ezért minél hamarabb küldjék a szekeres és gyalog munkásokat, „had építhessük ezt az megromlott s elpusztult Őfelsége, országunk, nagyságtok és kegyelmetek Szendrey végházát."

91 Ebben az 1645-1646-os időszakban keveredett ellentétbe a megye akkori alispánjával Bogácsi Mihállyal, akivel valamilyen fokú rokonságban is állt, mivel ennek felesége Móré lány volt. Móré, Dőry Istvánnak címzett levelében az alispán megbuktatását fontolgatja: „... bizon hanem tanálunk más vice ispánt is, az ki alkalmatosabb leszen, ... Göce István úr, Reczki György és Jászi Márton uraimék csak mind érdemesebbek ..."

92 Nem tudni, hogyan alakult a dolog, de a soron következő alispán valóban Jászi Márton lett. 1648-ban maga Móré István főkapitány ad oltalomlevelet Miskolcnak: „Én Csatóházy Moreh István az felséges harmadik Ferdinánd római császár és magyarországi koronás király urunk őfelsége szendrei végházának főkapitánya ect., Mivel ez levelem mutató Borsod vármegyében lévő Miskolc nevű városbeli uraimék az sok jövők-járók, 88 Labor garatuitus. A állam részére végzett közmunka, főképpen várépítési robot. 89 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/b. II. I. 82. Itt is Bornemissza János felsőmagyarországi alkapitány pecsétjét használja! 90 B.-A.-Z. M. Lt. XV-17. Szendrő 1646. 91 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/b. III. III. 360. 92 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/b. XII. I. 829. 167 ,fM* J /Tyt-0 ?: I.,