A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Ringer Arpád-Szolyák Péter—Kordos László-Regős József-Heinzlmann Kinga: A Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke paleolit leletanyagának revíziós lehetőségei

A Herman Ottó-barlang paleolit leletegyüttesének átfogó revízióját és a harsányi elágazás leletanyagának részletes értékelését 2004-ben, PhD disszertációja keretében Szolyák Péter kezdte meg. A 2005-ös évben több helyszíni szemle alkalmával győződtünk meg arról, hogy a kőfülkében ugyan nem, a barlangban viszont lehetnek még értékelhető üledékmaradványok. 2005. december 3-án a Herman Ottó-barlang csarnokának hátsó részében (B2-es barlangrész - 4. kép), a keleti oldalon nyíló sziklafülkéből, két helyről üledékmintákat gyűjtöttünk (5. kép). Az 1. sz. mintát a sziklafülke É-i falában lévő repedésből, sötétszürke színű üledékből vettük, míg a 2. sz. mintát a fülke DK-i sarkánál, a jelenlegi járószint taposott rétege alatti sárga, kissé mészkőtörmelékes agyagból, 20 cm mélységig. Egyik üledéken sem látszottak bolygatás nyomai. A minták iszapolása jelentős mennyiségű faunamaradványt szolgáltatott, melyet Kordos László határozott meg. A 2. számú minta Kordos László meghatározása szerint jellegzetesen felső-pleisztocén, nem glaciális, inkább boreális, de semmiképpen sem interglaciális faunát tartalmaz. Ez jelenlegi ismereteink szerint 20-35 ezer évvel ezelőtti időszakban halmozódhatott fel. A faunisztikai eredmény alapot adott ahhoz, hogy a barlangban újabb ásatásoktól, s a hozzájuk kapcsolódó természettudományos vizsgálatoktól a lelőhely értelmezését segítő adatokat reméljünk. 2006. március 27-3l-ig a sziklafülke 2 m

2-es területén próbaásatást, szeptember 13. és október 3. között a fülkéből kifelé haladva, a csarnok hátsó részében rétegtisztázó ásatást végeztünk. Ez utóbbi alkalommal összesen 12 m

2-nyi felületen a sziklafenékig ástunk. A kutatóárkok segítségével kb. 41 m

2-nyi területet tudtunk áttekinteni (5. kép). Sikerült a korábbi ásatások által nem bolygatott üledékmaradványokat feltárnunk. Fontos sztratigráfiai megfigyeléseket tehettünk, melyeket alább tárgyalunk. Több paleolitot gyűjtöttünk, melyek között retusált eszköz is van. Korukat majd a sztratigráfiai helyzetüknek, a velük együtt talált állatcsontoknak és a techno-tipológiai vonásaiknak az elemzése alapján adhatjuk meg. Az ősállattani vizsgálatok eredményeit részletesen egy önálló tanulmányban kívánjuk közölni. 4. A paleolit régészeti anyag revíziójának lehetőségei 4.1. A dokumentáció (Szolyák Péter-Kordos László-Heinzlmann Kinga) Kadic Ottokár a barlangi ásatásain következetesen egy, a kor színvonalán igen modern és hatékony módszert alkalmazott. A feltárandó területet 2x2 méteres négyzetekre osztotta és ezeken belül függőlegesen - legalábbis a Szeleta-barlang esetében - 0,5 méteres szintekkel haladt lefelé. Az előkerült leletek adatait az így lehatárolható ásatási egységek alapján ún. gyűjtőleltárban rögzítette. Ezzel lehetőséget adott más kutatók számára is, hogy viszonylag részletesen áttekintsék a leletegyüttest és magát a lelőhelyet. Kadic a munkálatok kezdetén az egész helyszínről alaprajzot, a bontás előrehaladtával pedig számos metszetet készített. Az alaprajzokon általában összegezte azt is, hogy az egyes ásatási idények alatt mekkora területen és milyen mélységig dolgoztak.

23 A Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfúlke legnagyobb kutatási problémáját éppen az jelenti, hogy a dokumentáció említett elemei a Kadic-hagyaték egyéb részeivel együtt szinte kivétel nélkül elvesztek. Ahhoz, hogy teljes körű revíziót végezhessünk, elsősorban térben kellene rekonstruálni az ásatás kiterjedését, az egyes barlangrészek 23 Kadic módszeréről részletesen lásd: Kadic, 1915, 157-158; Mester, 2002, 58-59. 12