A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Ringer Arpád-Szolyák Péter—Kordos László-Regős József-Heinzlmann Kinga: A Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke paleolit leletanyagának revíziós lehetőségei
iparát. 17 Vértes László először a Chátelperroni kultúra anyagával vetette össze, és ennek eredményeképpen a hozzá hasonló, helyi Moustériből kialakult Périgordinak tekintette. Később részletes tipológiai, valamint metrikus adatokra épülő statisztikai elemzés alapján, melynek keretében a Bükki-Szeletaival igen, ám a Bükki-Aurignacival nem hasonlította össze, egészen más megállapításra jutott. Véleménye szerint a barlang leletanyagában egy archaikusabb, főleg üveges kvarcporfirt használó ipar és egy fiatalabb, pengés, törpe pengés, egyéb kovaféléket előnyben részesítő ipar keveredik. Legvalószínűbbnek azt tartotta, hogy az előbbi valamivel fiatalabb lehet a Szeletai iparoknál, míg az utóbbi leginkább a Diósgyőr-Tapolcai- és a Görömböly-Tapolcai-barlang felső kultúrszintjének Barlangi-Gravetti leleteivel hozható párhuzamba. 18 Vértes 1956-ban a köfülkéböl és a barlangból is megpróbált üledékmintát gyűjteni. 19 Ennek eredményét részletesen alább, a sztratigráfiáról szóló részben tárgyaljuk. Az utóbbi évtizedben Brian Adams foglalkozott részletesebben a Herman Ottóbarlang paleolit kollekciójával. Többek között megvizsgált egyes technológiai és tipológiai jellemzőket, a felhasznált nyersanyagokat, valamint a leletsűrűséget, stb. Egyetértett Kadic és Hillebrand véleményével, és ennek alapján a leletanyagot a felső paleolitikumba sorolta. 20 Szerinte a Bükk hegység régiójában nem létezhetett egyszerre a Szeletai és Aurignaci kultúra is, hanem mindkettő egy Aurignaci megtelepedés eredménye. Ezt az alábbiakkal támasztja alá: - mindkét csoport egyformán üveges kvarcporfirból készített levéleszközöket, - mindkettőnél megtalálhatók a csonthegyek, - technológiailag mindkét ipar hasonló (a piramidális penge-magkövek kihasználására épül), - a radiometrikus koradatok tanúsága szerint közel egykorúak (44000-32000 BP). Vértes László 1965-ben megjelent kézikönyvében a Herman Ottó-barlang leletanyagának ismertetését azzal fejezte be, hogy a lelőhely „problémáját csak egy hasonló anyagot szolgáltató, korszerű módszerrel feltárt új lelőhely oldhatná meg." 21 Ringer Árpád 1999 őszén, Miskolc mellett, a harsányi úti Cora-elágazásnál végzett leletmentés során egy olyan leletanyagot tárt fel, amely - előzetes vizsgálatai alapján - összefüggést mutatott a Herman Ottó-barlang paleolit leletanyagával. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat írja: „A Bükk-vidéken élt Aurignaci régészeti kultúrákra meglepően sok középsőőskőkori típus jelenik meg, ami a neandervölgyiekkel történt keveredést sejtet. Ez a jelenség megtalálható az Aurignacien egy speciális, kelet-bükki változatában is. A miskolci Herman Ottó-barlang anyagáról van szó. Ebben jellegzetes aurignaci típusok között moustéri elemek, különféle kaparóeszközök fordulnak elő a sajátos aurignacien eszközök és magkövek mellett. Ez utóbbi kultúra, amelynek szabad ég alatti előfordulásának egyik lelőhelyét 1999ben Miskolcon a Harsányi elágazásnál tártuk fel, nem használta a csont lándzsahegyet, amely a Bükki-Aurignaci-kultúrák ún. vezéreszköze volt". 22 17 Gábori, 1964, 13-14. 18 Vértes, 1965, 177-178. 19 Vértes, 1959, 113-115. 20 Adams, 1998.46. 21 Vértes, 1965, 179. 22 Ringer, 2001, 100; Lásd még: Ringer, 2002, 309-310. 10
