A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Hajnalka: Lippóczy Norbert ex libris gyűjteménye

vásárlója még nagyapám életében. Az első világháború megszakította a lengyel megrendelőkkel hosszú évtizedek óta fennálló kapcsolatokat. Apám újította fel őket 1929-ben, amikor velem együtt a független Lengyelországba utazott. Közösen kerestük fel számos egykori megrendelőnket, főleg papokat, mivel apám régóta hites miseborszállító volt. Akkor utunk arról győzött meg bennünket, hogy szőlészetünk számára egy tarnówi központi borlerakat lenne a legkedvezőbb. Tarnów az úgynevezett magyar ösvényen fekszik, fontos vasúti gócpont, és a tokaji hegyektől, Tállyától légvonalban mindössze 263 kilométerre van. A tarnówi központ megnyitására egy régi megrendelőnk, az apám által igen tisztelt Józef Bsba prépost is biztatott, aki nem egyszer vendégeskedett Magyarországon: 1890-ben Podolinban járt a nagyapámnál, 1910-ben pedig apámat kereste fel Tállyán. Apám mint legidősebb fiára, rám bízta tállyai szőlészetünk tarnówi lerakatának és elosztórészlegének vezetését." így került a fiatalember a kassai reálgimnázium, majd a kassai illetve a debreceni mezőgazdasági akadémia elvégzése, egyéves dániai és finnországi tanulmányút után Tarnówba. 1933-ban a lengyel Kornélia asszonyt vette feleségül, és végleg letelepedett a városban. Figyelme és érdeklődése egyre inkább a helyi népművészet tárgyai felé fordult. 1939-ig virágzott a vállalkozás, és mindemellett jelentősen gyarapodott Lippóczy népi tárgyakból álló gyűjteménye: „Ebben az aránylag rövid időszakban sikerült 138 üvegfestményt és ikont, 200 darab hucul kerámiát és mintegy 40 lengyelországi szentképet összegyűjtenem." „A háború hirtelen kitörése véget vetett ezeknek a szép időknek. 1939. szeptember 5-én, ahogy tíz- és százezer más lengyel állampolgáron, rajtam és családomon is úrrá lett a pánik. Mindenünket hátrahagyva autóval indultunk kelet felé, hogy Jaremcza környékén, a Kárpátokban, átlépjük a magyar határt, és Kárpátalján keresztül rokonaimhoz, Tállyára meneküljünk. A sors azonban közbeszólt, és váratlanul egész más utat jelölt ki számunkra." Óriási akadályokkal küszködve végül Dubne kör682