A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
KÖZLEMÉNYEK - Szemkeő Endre-Viga Gyula: Márkus Mihály (Nyíregyháza, 1912. augusztus 16.-Kassa, 2004. október 5.
iránt." 1 Első múzeumbeli gyüjtőútjain a nyíregyházi bokortanyákat és a közép-szabolcsi Oros, Napkor, Levelek, Apagy, Besenyőd, Ramocsaháza, Berkesz, Székely, Rohod, Kércs, Kemecse és Nyírpazony községeket kereste föl, de részt vett a dévaványai avar kori temető feltárásában is. Múzeumi tisztviselői munkájában kezdetben a már tapasztalt Gönyei Sándor volt segítségére: együtt végezték a halászati gyűjtemény revízióját, s ezen belül a szigonyanyag és vágóhorgok feldolgozását és rendszerezését. Szakirodalmi tevékenységét már a rendszeres múzeumi munkája előtt elkezdte, s abban kezdetektől ötvöződött a nyelvészeti indítás (A tirpák név eredete. Ethnographia [a továbbiakban Ethn.] XLVII. /1936/ 20-25.), valamint a néprajzi terepmunka és a tárgytörténet. A következő években már rendszeresen megjelentek kisebb tanulmányai a Néprajzi Értesítőben (továbbiakban N. É.). Lényegében élete végéig megmaradt érdeklődése a szülőföld, hangsúlyosan a Nyíregyháza környéki szlovákság iránt (Népies vadfogás Nyíregyháza vidékén N. É. XXIX. [1937] 345-350., Allathívogatók és zavarók Nyíregyháza és környékén. N. É. XXIX. [1937] 446-447., A nyíregyházi taliga. N. É. XXX. [1938] 213-221., A bokortanyák társadalomrajza. Szabolcs Vármegye. Vármegyei Szociográfiák IV. 118-120. Budapest, 1939.). Utalnunk kell hamar kiterjedt recenziós tevékenységére, s különösen arra, hogy kezdettől fogva figyelemmel kísérte és ismertette idehaza a szlovák néprajz eredményeit is. 3 Márkus Mihály próbaszolgálatos ideje végén kézhez kapta azt a bizonyítványt, amely lehetővé tette számára, hogy bármelyik országos, ill. megyei múzeumban tisztviselőként elhelyezkedhessen. Nyíregyházán azonban még nem volt hely, viszont ösztöndíjak és egyetemi oktatói tevékenysége révén Budapesten megerősödött az anyagi helyzete, így kérvényezte a Néprajzi Múzeum-beli szolgálat folytatását. Bartucz Lajos melegen pártfogolta, nem fukarkodva a dicsérő szavakkal: „...minden tekintetben szorgalmas és megbízható munkaerőnek bizonyult s nagy ügyszeretetről és hozzáértésről tett tanúságot ..." - írta fölterjesztésében Zichy főigazgatónak. Márkus megkapta az engedélyt, s a következő években fokozatosan jutott el a díjtalan gyakornoki állástól a kinevezett múzeumi őr státuszáig (1944). Az elkövetkező években - Bartucz Lajos, Domanovszky György majd Vargha László igazgatósága alatt - olyan munkatársakkal, kollégákkal dolgozott együtt, mint a fentebb említett Gönyei Sándor, Szendrey Ákos, Lajtha László, Manga János, Gunda Béla, Némethy Endre, Fél Edit, Csikós Tóth András, Dincsér Oszkár, és a baskírból magyarrá lett Tágan Galimdsan. Márkus Mihály a Néprajzi Múzeum-beli hivatali munkája mellett, az 1940-es években az egyetem néprajzi tanszékén tanársegédként vett részt a képzésben, s aktív tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak (1943-tól titkára). 1944. június 30-án Dincsér Oszkárral együtt nevezték ki múzeumi gyakornokká, ami azt jelentette, hogy köztisztviselőként nyolcévi szolgálat után először kapott fizetést. Márkus Mihály a Néprajzi Múzeum szinte minden gyűjteményében, részlegében végzett tudományos, muzeológiai feladatokat. Munkálkodott a fényképgyűjteményben, vagy ahogy akkor nevezték Képtárban, egy időben ő volt a könyvtár vezetője. A frissen szervezett adattárban adminisztrációs (levelező) munkát végzett a beszervezett önkéntes gyűjtőkkel, rendezte a pásztorgyűjtemény anyagát, s részt vett a textil- és világításgyüj' Néprajzi Múzeum EAD l/A- NMI 33/1938 [a továbbiakban NMI]. 2 NMI 2/1938. 3 Már 1935-ben ismertetést írt a Pastierstvo v Nízskyh Tatrách (Pásztorkodás az Alacsony-Tátrában) című munkáról. Néprajzi Értesítő XXVII. (1935) 124-126. Munkánk során a Matica slovenská által megjelentetett bibliográfiát használtuk: Sedláková, Viera (összeáll.): PhDr. Michal Márkus. Personálna bibliográfia. Martin, 1999. 692