A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Bóna Bernadett: Az ablakok fejlődéstörténete (Párhuzamban Filkeháza ablakaival)

területekre, így a következő századot katasztrofális vagyoni és lakossági pusztulás jelle­mezte. A Rákóczi-szabadságharc, majd a pestisjárvány miatt az 1720-as években lakat­lanná válik a falu. Az újratelepülés alkalmával a magyarok mellett ruszinok és szlovákok kezdtek itt új életet. A 18. század második felére vegyes etnikai kép alakult ki. A 19. század közepéig a falu fejlődött, a lakosság száma növekedett, elérte a 331 főt. A 20. század első felére - az amerikai kivándorlások és az első világháború viszontagságai miatt - a lakosság lecsökkent. 98 1978-ban 42 lakást számoltak Filkeházán, a lakosság száma 120 fő körül mozgott. A lakások több mint fele 1 szobás épület, a maradék két lakószobával rendelkezett." 2004-es kutatásaim során a parókia és a polgármesteri hivatal kivételével 41 lakóépület­ről tudok számot adni, illetve 2003-as kutatások alapján 101 főről (utóbbit „Az európai kulturális örökség hidjai" szervezet adatbázisa tartalmazza). Természetesen az összeha­sonlítás csak a falu lakosságának számára utalhat, mivel az épületek nagy része kicseré­lődött. Filkeháza soros utcás falu, házai a Bisó patak folyását követik. Ezekre merőlege­sen helyezkednek el a szalagtelkek. A főutca mellett két jelentős része van: a Temetőköz és az Alsóhídtól induló kis utca, amelyet egykor Ulicának hívtak. A porták elrendezésére jellemző, hogy a hosszú lakóház előtt kiskert, veteményes van, mellette udvar, gazdasági épületek és a gyümölcsöskert kap helyet. A házak egykori felosztása: elsőház, pitvar, kamra, ól. Az 1950-es években a kamrák nagy részét szobává alakították át. A villanyt 1961-ben vezették be a településre. Az 1970-es években verandás kockaházak épültek a faluban, ezeket azonban nem vizsgáltam terepmunkám során. Az épületek falazatának anyaga változó. A 19. század végén a fa- és kőfalú házak száma ugyanannyi volt, s mellettük megjelentek a sárfalú házak is, de számuk még soká­ig elhanyagolható. Az 1910-es években a kőházak száma megnövekszik, a faházak szá­ma pedig egyre kevesebb. A házak jellemző tetőszerkezete a kontyos tető volt, majd a kőépítkezés fellendülésekor a házak nyeregtetőt, oromzatot kaptak. A homlokzat díszíté­se az ablakok körüli vakolatdíszekből állt. 100 2. Régi ablakok a jelenben A vizsgálatok során Filkeháza 43 lakóházából 17 épületet választottam ki, olyano­kat, amelyeken nem gyári készítésű ablakok (is) találhatók. A 17 kiválasztott épület 76 ablaka vált vizsgálatom tárgyává. A 76 ablak ismerete alapján 11 nagyobb csoportot lehetett elkülöníteni. 1. A legelterjedtebb típus az 19-20. század fordulóján megjelenő T-osztású ablak; 11 lakóépületen 42 ilyen ablakot találtam. Alul kettő, felül egy szárnya van, a szárnya­kon belül többségében nincsenek osztások; dupla ablak, amelynek külső táblái kifelé vagy befelé nyílnak, a belső táblái természetesen mindig befelé. A felső ablaktábla nyitá­si irányának két típusa van: a külső tábla kifelé nyílik és felfelé 101 (ezt egy ház ablakai reprezentálják), illetve befelé, balról jobb oldalra lehet nyitni (erre 7 épület 24 ablaka a példa 102 ). Egy esetben az alsó ablaktáblák különböznek a nagy többségtől, mivel három 9S Peterc.sákT.,200\. 11-31. 99 Petercsák T., 2001. 40-48. 1. m. 101 Rózsa F., 26. 102 Rózsa F., 16., 34., 37., 51., 56.b, 59. 591

Next

/
Thumbnails
Contents