A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Kápolnai Iván: Kiss Gyula író honismereti munkásságáról

színműve is önálló kiadványokban, a szociográfiai és irodalomtudományi, honismereti írásai szétszóródtak folyóiratok, újságok és más kiadványok lapjain. Összegyűjtésük és megjelentetésük egy észak-magyarországi honismereti kötetben nemcsak megmentésüket jelentené, hanem értéküket is növelné azzal, hogy lehetőséget teremtene kiegészítésükre, módosításukra a megírásuk óta eltelt időszak alatti változásokkal, újabb adatokkal, kedvet csinálna a folytatásra. Különösen fontos lenne a múlt évben elhunyt Kiss Gyula munkájának folytatása, aki példát mutatott arra, miként dolgozhatja fel egy vidéken élő és/vagy szülő-lakóhelyéhez érzelmileg is kötődő értelmiségi egy kisebbnagyobb földrajzi táj múltját és jelenét, hogy az a továbbéléshez, a jövő számára is építkezési alapul szolgálhasson. Az 1950-es évek végén, a Matyóföld kiadvány megjelenését úgy üdvözölte az országos sajtó és irodalmi élet, mint az első járási szintű kiadványt. Hála Kiss Gyula csaknem haláláig tartó áldozatos, fáradhatatlan szervező és szerkesztői tevékenységének, az évkönyv több mint négy évtized után ma is él, tartalmában bővülve, kiállításában színesedve. Annak ellenére, hogy a járás, mint több évszázados közigazgatási intézmény már utolsó éveit élte, Kiss Gyula nemcsak érezte, hanem tudta, hogy szülőföldünket akkor ismerhetjük meg jobban, ha környékével, azzal a tágabb térséggel együtt vizsgáljuk, amelyhez földrajzilag szervesen tartozik. Ezt a kistérségi, majd azt fokozatosan tágítva: regionális szemléletet képviselte több évtizedes munkásságában, kiváltképpen szociográfiai és irodalomtudományi, „irodalmi földrajzi" írásaiban. Különös jelentősége van ennek egy kulturálisan és gazdaságilag egyaránt olyannyira túlcentralizált országban, mint Magyarország. A regionális szemléletnek és gondolkodásmódnak némely országban hagyománya is van. Egyes országokban (Ausztria, Németország stb.) a szövetségi köztársasági államszervezet, olykor az igazgatás-jogi kereteket is megadja ehhez. A településenkénti („mikroszintű") és az országos („makroszintű") munkák mellett nagy szükség van földrajzi tájegységi, regionális („mezoszintü") vizsgálódásokra is. Az épülő közös Európa nemcsak a tagállamok és nemzetek Európája lesz, hanem a történelem során kialakult szerves földrajzi egységek, régiók földrésze is. Büszke, jó érzéssel töltheti el Mezőkövesdet, hogy egy helyben született, s a politikai-gazdasági nehézségek ellenére is élete végéig, a vidéki élet nem éppen irigyelt körülményei között szülőföldjén buzgólkodva, rádöbbent hivatására: fáradozni a látókört tágító, regionális szemléletmód kialakításán, és ráirányítani a figyelmet azokra a szellemi és erkölcsi értékekre, amelyek a múltban az életet és haladást lehetővé tették. Kiss Gyula egyik leghűségesebb és országos elismertséget szerzett fia volt Mezőkövesdnek. Szerénységgel párosult áldozatos tevékenységét a város vezetése nem honorálta azzal, hogy díszpolgári címet adományozzon neki életében. Mindenképpen tartozik azonban emlékének azzal, hogy - esetleg más északmagyarországi településekkel, tájegységekkel összefogva - kötetbe gyűjtve kiadja elsősorban azoknak a szociográfiai és „irodalmi földrajzi" írásainak a legjavát, amelyek elősegítették az északi régió múltjának és jelenének a jobb megismerését, s ezzel a jövő útjait is egyengették, irányt mutattak az elvégzendő feladatoknak. 690