A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Kápolnai Iván: Kiss Gyula író honismereti munkásságáról

Már a Matyóföld 1959. évi első kötetében megkezdte az írók és költők számbavételét Dél-Borsodban, majd cikkek és előadások sora foglalkozik irodalmi körséta keretében a Gömörrel, Abaújjal és Zemplénnel bővült Borsod megye irodalmi emlékeivel. Az évenként megtartott Tokaji Irótáborban - melyeknek idős koráig rendszeres résztvevője volt - előadást tartott „Vallomás a tájról" címmel. Az észak-magyarországi táj része Nógrád megye is, az alsósztregovai születésű Madách Imre hona, akinek halála századik évfordulóján két cikket is szentel a Napjainkban és az Észak-Magyarország napilapban (1964). Ugyancsak egy évszázaddal halála után emlékezik az „eltemetett költő"-re, a borsodi Igriciben, nagyszüleinél gyermekeskedett Tompa Mihályra, meglátogatva a gömöri Kelemérben levő emlékházat és múzeumot is (Észak-Magyarország 1969. július 24.). Fölkereste az abaúji Stosz falut, ahol Fábry Zoltán, a szlovákiai magyar irodalom jeles képviselője született, a házat, ahol lakott. Megismerkedhetett levelesládájával, és emléket állít a „stószi remeté"-nek, feltárva azt is, miként vélekedtek róla kortársai (Déli Hírlap 1974). A korábbi századokból a magyar művelődés olyan nagyságáról emlékezik meg, mint Károlyi Gáspár, az Abaúj megyei Gönc református lelkipásztoráról, aki munkatársaival együtt elsőként fordította magyar nyelvre a Biblia teljes szövegét, melyet ugyancsak az abaúji Vizsolyban nyomtattak ki 1590-ben, s azóta a „vizsolyi biblia" néven ismert. Nemcsak tanulmányt szentelt a Napjainkban (1970. december) a jeles cseh pedagógus „Comenius és Sárospatak" kapcsolatának, hanem két részből álló színmüvet is írt a magyar ősöktől származott tudós püspökről, aki hatással volt a magyarországi iskolaügy reformjára is. A Széphalmon (Abaúj és Zemplén megye határán) megtelepedett Kazinczyról 1959-ben megjelent drámája a Comenius-színművel és a Károlyi Gáspárról tervezett drámával együtt olyan trilógiát alkot, melynek színtere az észak-magyarországi táj. Bemutatta Kiss Gyula az irodalom több olyan kevéssé ismert képviselőjét is, akiknek születésük, életük és/vagy munkásságuk révén közük volt az északi régióhoz. Megtudhatjuk, hogy a dél-borsodi Gelej község nemcsak az egyházi író Geleji Katona Istvánt, Bethlen Gábor udvari papját adta a magyar művelődésnek, hanem Miskolci Kovács Gyulát, a tüdővészben korán elhunyt, és geleji szülőfaluja temetőjében nyugvó költőt is (Matyóföld 1972). Halála 130. évforduláján ébresztgeti a Napjainkban (1977-ben) a Tiszatarjánban elhunyt református lelkész leoninus költőt, Édes Gergelyt, aki azonos magánhangzókból álló verseivel is híressé vált. A Hevesi Szemlében emlékezett meg (1981-ben) a miskolci születésű költőről, az akadémikussá lett Vadnai Károlyról. Ugyanott Bíró Lajosról, Ady egyik első felfedezőjéről - Heveshez kapcsolódó gyermekkorára tekintettel. (Megtudjuk, hogy Ambrus Zoltán a mezőkeresztesi vasútállomás épületében töltötte gyermekéveit, Szederkényi Anna pedig a szomszédos Mezőnyárádon született.) Irodalomtörténeti portréin kívül figyelmet érdemelnek azok az írások, amelyek egy-egy irodalmi nagyságnak az északi tájjal való kapcsolatát tárják fel. Cikkeket szentel Csokonai alakjának tájunkon (Napjaink 1973), előadást tartott borsodi barangolásairól (1974). Halála 100. évfordulóján (1985) a költő Tóth Endre emlékét idézi fel (ÉszakMagyarország, november 15.), aki élete nagyobb részét felesége birtokán, Vattán töltötte, ahol a Kossuth-gyülöletéről elhíresült Szemere Bertalan politikus és író - 1848—1849ben belügyminiszter és 1849 májusától a minisztertanács elnöke - született. Borsod és Heves megye határán levő Andornakról nemcsak Petőfi kapcsán emlékezik meg: a dualizmus kori neves nemzetiségpolitikusnak, a publicista író Mocsáry Lajosnak a személye is kötődik a faluhoz, amely a későbbiekben Kistályával egyesült. 688