A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Kápolnai Iván: Kiss Gyula író honismereti munkásságáról

Szemlében. Bemutatja 1975-ben a csonka megye két háború közötti székhelyét, Szikszót és az alig több mint félezer lelket számláló községet „Krasznokvajdai modell" címmel. Ezt követte a volt járási székhely Abaújszántó (1977), utána Gönc (1978), majd a későbbiekben várossá növekedett Encs (1981). Zemplén megyét olyan jelentős egykori mezővárosok képviselik Kiss Gyula szociográfiájában, mint a „királyok borát és a borok királyát" előállító világhírű Tokaj (1977), a csokoládégyáráról közismert Szerencs (1978), majd Tarcal (1983), a következő évben Bodrogközből Karcsa, a néhány száz főt számláló Karos és Pacin (1984). Aligha akad az országban másik megye vagy nagyobb földrajzi tájegység, melynek gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyait a szociográfiai irodalom több településről készült, számszerű adatokra és részletes helyszíni ismeretekre támaszkodó esszészerű írás mutatná be és jellemezné. Borsod, Gömör, Abaúj és Zemplén megyén kívül találkozunk Kiss Gyula szociográfiai írásai között néhány Heves megyei településsel is a Heves megyei Szemle negyedéves folyóirat hasábjain. 1977-ben jelent meg a székvárosról „Őszi napok Egerben" című, számos önéletrajzi elemmel színezett írás és a „Városnézőben Hevesen". Ezt követte 1983-ban a „Verpeléti akácos" majd 1986-ban a „Jelentés Füzesabonyból" az ugyancsak városi rangot kapott településről. Az előzőkben felsorolt valamennyi község és város az ország északi régiójához tartozik. Csupán egy település akad Kiss Gyula szociográfiai írásai között, amely kívül esik az északi régión: Békés megyéből, a városi rangot kapott, részben szlovákok lakta Szarvas. Cikket szentelt a településnek „a várossá válás küszöbén" a Kortárs 1969. szeptemberi számában, a Békés megyei Népújság-ban 1984. december l-jén pedig „Szarvas, a városiasodás útján" címmel. Figyelembe véve, hogy egy-egy településről (főleg Mezőkövesdről és környékéről) Kiss Gyulának több közleménye is jelent meg, végül is szociográfiai jellegű honismereti írásainak a száma legalább félszázra tehető. „ Irodalmi földrajz " Kiss Gyula prózai írásainak másik nagy csoportja ugyancsak az északi régióhoz kapcsolódik, a tájat földrajzilag még tágabban értelmezve, figyelmen kívül hagyva olykor a trianoni államhatárokat. Talán „irodalmi földrajz"-nak minősíthetjük ezeket a többnyire rövidebb írásokat. Feltárja, hogy egyes írók, költők élete és munkássága, vagy annak valamely része, irodalmi események miként kapcsolódnak az észak-magyarországi tájhoz, annak valamely településéhez. Ez a földrajzi indíttatású regionális szemléletmód meglehetősen elhanyagolt ága az irodalomtudománynak. Ezt a hiányt ismerte fel Kiss Gyula, és igyekezett pótolni e tudomány mulasztását. Régebbi és újabb irodalomtörténeti adatok felhasználásával törekedett tudatosítani és elmélyíteni az irodalmi ismereteket. Ennek a nagyon tiszteletreméltó célnak a megvalósítása érdekében kutatta, vizsgálgatta az észak-magyarországi táj irodalmi vonatkozásait, milyen kapcsolatok voltak egyes települések és a szellemi (irodalmi, művészeti, tudományos) élet megnyilvánulásai között. Az 1960-as években filmforgatókönyvet írt „A Halotti Beszédtől a Tücsökzenéig" címmel, amely összefoglalta az északi régió irodalmi eseményeit és emlékeit az 1200 körül keletkezett legrégibb összefüggő nyelvemléktől a 20. század egyik legjelentősebb lírikusának, a Miskolcon született Szabó Lőrincnek 1947-ben megjelent „Tücsökzene" című verskötetéig. A 20-25 perces filmet el is készítették és bemutatták Miskolcon. 687