A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Arnold: Vargha László miskolci évei (1950-1952)

rajzi kiállítás forgatókönyve. Ez azonban Vargha László évei alatt nem valósult meg. Megnyílt viszont 1951 őszén az új állandó régészeti kiállítás, amelyet a központi vezetés Vargha egyik legnagyobb érdemének tekintett. A miskolci múzeum országos rangját ha egyáltalán beszélhetünk erről ebben az időben - egyértelműen a régészeti gyűjtemény jelentette. Az időszaki kiállítások terén is történtek változások, á korszak aktuális politikaiideológiai vonalának mentén. A múzeumi szakágak közül a képzőművészet dominanciája voltjellemző. 1950-ben Miskolc és Borsod forradalmi emlékeiből, majd a miskolci és borsodi munkások képzőművészeti alkotásaiból rendeztek kiállítást. 1951-ben a megyei képzőművészek tárlata és az új állandó kiállítás nyílt meg. 1952-ben Rákosi Mátyás 60. születésnapja tiszteletére „Mit kaptam Rákosi pajtástól" címmel iskolai gyermekrajzkiállítás volt, azután „A miskolci színjátszás 150 éve", majd „A magyar festőművészet mesterei" című országos MOK-vándorkiállítás kapott helyet a Papszeren. Lezajlott egy nagyszabású képzőművészeti kiállításcsere is a debreceni Déri Múzeummal.

9 A látogatottság a vendégkönyvek bejegyzései és a statisztikák alapján messze meghaladta a mai adatokat. Nyilván oka volt ennek az, hogy az 1950-es években a múzeumok ingyenesen látogathatók voltak. Havonta 3-4000 fő volt az átlagos látogatószám, legtöbben az új régészeti állandó kiállítást tekintették meg.

10 Vargha László miskolci évei során a műemlékvédelem terén fejtette ki a legnagyobb hatást. Ennek alapvetően két oka volt: egyrészt a múzeumi és műemlékvédelmi terület egységes kezelése, és az ebből adódó műemlékes szakhatósági feladatkör; másrészt az ő személyes kutatói érdeklődése és az építészettörténettel való kapcsolatai miatt alakult ez így. A műemlékvédelmi munka során nemcsak Miskolc, de az egész megye területén szakvéleményeket adott ki, amelyek eredményeként számos épület menekült meg a lebontástól vagy átalakítástól. A bontási engedélyhez feltételül szabott múzeumigazgatói- és MOK-szakvélemények miatt Vargha többször szembekerült a városi és az országos vezetéssel is, de szakmai álláspontját mindig tartotta és egyes ügyekben többször fellebbezett minden lehetséges fórumon. Miskolcon a legemlékezetesebb műemlékes ügy ekkoriban a Nemzeti Színház árkádos bejárati részének kérdése volt, amelyet az épülő kétvágányos villamossín miatt lebontásra ítéltek. Vargha tiltakozása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a bejárat végül megmaradt. Hasonlóképpen járt el a Széchenyi utcai, akkor még református egyházi tulajdonban lévő Bató-ház megkezdett átalakításakor, amikor leállíttatta a munkát és helyreállíttatta az eredeti állapotokat. A város mindszenti részén lévő, Csupros Máriának nevezett köztéri kegyszobor eltávolítását megakadályozni ugyan nem tudta, de a megrongálódott szobor helyreállítását el tudta érni. Ennek is köszönhető, hogy a szobrot eredeti helyére és eredeti állapotában az elmúlt években vissza lehetett állítani. A megyében Vargha mentette meg a sályi Eötvös-kastélyt, amelyet a helyi tsz készült lebontani; a szerencsi vár mellett álló magtár lebontása ellen is felemelte szavát; a bánhorváti és sajókazai kastélyok berendezését pedig a múzeum számára próbálta megszerezni, amikor az épületekben bányász munkásszállót nyitottak. Hasonlóképpen védte Miskolc környékének ipartörténeti műemlékeit. Felsőhámorban a két világháború közötti öntöttvas köztéri emlékművekért szállt síkra, Ómassán pedig az ő közreműködésével valósult meg az „őskohó" 1952. évi felújítása." 9 HOM HTD 73.122.717, 73.122.699. 10 HOM HTD 74.170.1, 73.411.1. "HOM HTD 74.228.1. 675