A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szörényi Gábor András: Csobád középkori és kora újkori falu régészeti-topográfiai kutatása

vényét.

30 Ezeken kívül áttekintettük az I. katonai felméréshez készített vármegyeleírást,

31 továbbá az 1806-os Lipszky Joannes-féle térkép 2. szelvényét

32 és Csobád 19. századi kataszteri felmérését." /. katonai felmérés és a vármegyeleírás Az I. katonai felmérés ábrázolásai hívták fel először figyelmünket a régi faluhelyre és annak elvándorlására (2. ábra). Ezen első térképen látható, hogy a kora újkorban Csobád falu a mai község területétől 2 km-re kelet-délkeleti irányban, az eredeti Bársonyos medrének bal partján feküdt. A mai település helyén ekkor egy vendégfogadó állt a Kassára vezető út mentén. A felmérés és a leírás alapján megpróbáltuk rekonstruálni az eredeti tájat, a falu környezetét: a középkori/kora újkori Csobád a Hernád és a Bársonyos közti ártéri területben lévő kis kiemelkedésre épült, így gyakorlatilag egy kis szigetet alkotott vizenyős környezetében. A falu környékének szárazulat jellegét szántóföld jelkulccsal ábrázolták a korabeli térképészek. A Bársonyos ezt a száraz dombhátat folyta körbe, illetve övezte északról és nyugatról. A falutól keletre látható észak-déli csatorna mesterséges elem a tájban. Feltehetőleg vízelvezető árok szerepet töltött be, amit a 18. század végén áshattak. Ezt bizonyítja a felméréshez készített vármegyeleírás is, ahol a 3. pontból kiderül, hogy a levezető árok 2 öl széles és olyan a medre, mint a lágy föld; a Nagytó mocsárral érintkezik, majd a vizet elvezeti a Kis-Hernádba [Bársonyos]. A kihányt föld akadályozza az árkon való átjutást.

34 Ezek szerint az árok viszonylag friss létesítmény lehetett 1784-ben, hiszen a medre még lágy, partján pedig még ott a kihányt föld, tehát az időjárás még nem mosta el. A falutól délre egy nagyobb ártéri erdőt ábrázoltak, ezen kívül a területek általában vizenyős rétek, kivéve néhány kiemelkedést, ahol egy-egy szántóföld, azaz szárazulat volt. Nagyobb összefüggő szántóterület csak a Cserehát keleti lejtőin, a Kassára vezető országúttól nyugatra terült el. Annak ellenére, hogy ezen csereháti dombok a falutól viszonylag távol esnek, a határa kiterjed ide, amit a történeti adatok elemzésénél már láthattunk. Az úthálózat és a település: a Kassára futó országút (a mai 3. sz. főút) a Csobádi vendégfogadónál elágazott Felsődobsza irányába. Ezt a kiágazást viszonylag nagyjelentőségűnek ábrázolták, amely Csobádtól délkeletre egy hídon át keresztezte a Hernádot Dobszánál. Csobád faluban egy további elágazást láthatunk dél felé, Kiskinizsre. Gyakorlatilag a falu az útelágazásban született meg. Vélhetően első utcája a dobszai úton alakult ki északnyugat-délkeleti tájolással, majd erre merőlegesen is épült egy rövidebb utca, a kiskinizsi út mentén. A falu harmadik utcája az előző kettő utat összekötő dülőúttal született meg. Ezzel a háromszögletű formával gyakorlatilag a dobszai út déli házsora és a kiskinizsi út keleti házsora belsőtelkessé vált. Csobád eredeti településszerkezetét klasszikus egyutcás útifalu jellegűnek tarthatjuk, amely idővel egy merőleges utcával kétutcássá vált, végül egy harmadik összekötő utcával bővült. 30 A három katonai felmérés másolatban megtalálható a Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattárában. 31 A térképészek nem ugyanazok a személyek voltak, mint a leírást készítők, így a két forrás gyakran kiegészítheti egymást. 32 Fényképmásolat HOM Történeti Adattár, II. 859. 33 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár (a továbbiakban: BAZmLt.,) U. 161. 34 Csorba Cs., 1993.41. 64