A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Tomka Gábor: Cserép pipafejek az ónodi vár ásatásaiból (1985-1991)

felettébb ritkának tűnő variánsa. Feje az alaptípushoz képest előrehajlik, a rozettát leveles szárak kísérik. A vájatolt lemezek (10 db) rövidek, és nem nyúlnak a nyak végéig. A nyak végén az alaptípusra nem jellemző nyakgyürű található. Az ónodi variáció és az alaptípus kapcsolata kétségtelen, a leszármazás iránya azonban egyelőre nem meghatározható. A hollandi pipára emlékeztető fejforma az ónodi pipa korai volta mellett lehet érv, s a rozettákhoz kapcsolódó díszítések hiányát az alaptípuson magyarázhatjuk a motívum redukciójával is. Ugyanakkor a nyakgyűrű (legalábbis a mázatlan pipákon) másodlagos fejleménynek látszik: ez tehát az ónodi példány későbbi keltezése mellett szól. Az ónodi példány lelőhelye nagy valószínűséggel a déli körítőfal és a déli palotaszárny közötti feltöltés, amelyet jelenlegi ismereteim szerint a 17. század középső harmadában hordtak fel. 2. Bepecsételt mázas pipa E pipa (Nr. 46.; 5. tábla 2) fejének nagy részét nem ismerjük, ritka díszítése miatt ennek ellenére is külön bemutatom. Fejének alsó részét sugárirányú hármas bekarcolt vonalak osztják 4 részre. A pipafej aljának közepén, valamint a vonalkötegek közében körpecsétlővel beütött körök díszítik. A nyak felőli negyed díszítése elmosódott. A körbefutó vonalakkal díszített nyak tölcséresen szélesedik, majd lekerekítetten ér véget.

48 A változatosan megformált mázas pipafejek között célszerű legjellemzőbb és gyakran megmaradó részük, a fejrész aljának megformáltsága szerint különbséget tenni. 3. Gerezdéit, lapos, kiugró aljú pipák E gyakori pipatípus jellemzője, hogy a fej alja aránylag lapos (félgömbnél kisebb), s azt a pipa aljától induló, sugárirányú, háromszög alakban bővülő benyomások tagolják gerezdekre.

49 Alulnézetből így a pipafej alja hullámos, illetve karéjos szélt mutat. Az ónodi példányon (Nr. 39.; 4. tábla l)

50 a pipafej felső részének megmaradt csonkját függőleges vájatok tagolják. Nyakán a mázas típusokra jellemző hangsúlyos, előgyűrűvel ellátott nyakgyűrű, mely mögött a nyak tölcséresen szélesedik. 4. Szirmosan gerezdéit lapos aljú pipa E pipák jellemzője, hogy a pipafej aljának gerezdjeit sziromalakúra formázzák. Példányunk (Nr. 36., 4. tábla 2) lapos alját a középre nyomott rozettából kiinduló 8 szirom tagolja. A pipafej alja alig szélesebb a fej felső részének aljánál. Ez utóbbi a megmaradt csonk és füleki párhuzama alapján konikusan szűkült. Az ónodi páldány aránylag vastag szára valószínűtlenné teszi a nyakgyűrű egykori meglétét. A pipa nyaka Tónika G, 2000, 128 Nr. 5f/3.; Szekszárd-Újpalánk: Gaál A., 2004, 278 Nr. 48; Fülekről sokszirmú, mázatlan variáció töredéke ismert: MNM 61.1182.C. 47 Fényképe megjelent: Tomka G., 2002, 300; 302 2. ábra 5. 48 E forma fokozatos szélesedése miatt eltér a szokásos nyakgyürütől. Ez utóbbitól megkülönbözteti az is, hogy nem követi a nyak újabb elkeskenyedése, hanem a szárnyílás közvetlenül a megvastagított rész íves végződésénél kezdődik. Hasonló formát mutat a HOM 92.1.2276. ltsz-ú, fent bemutatott töredék. 49 Hasonló pipák: Pécsről: Fehér G, 1959, 120, 121; XII. tábla 19, 24; Egerből: Kovács B., 1963, 243 I. tábla 11; Détshy M.-Kozák K, 1967, 105 26. ábra (1. sor, 1. rajz); Szekszárd-Újpalánkról: Gaál A., 2004, 278 Nr. 51, 281 Nr. 63, 64, 282 Nr. 67. 50 Fényképe megjelent: Tomka G, 2002, 300; 302, 2. ábra 4. 51 Fényképe: Kalmár J., 1959, LXXVI1I. tábla 4. sor 3. kép (régi fisz.: MNM 61.1220.C). A füleki pipa mázatlan. 618